Lakatos Andor (szerk.): Mária-enciklopédia, Kalocsa, 1950. Forráskiadvány és adattár. - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 11. (Kalocsa, 2015-2016)

C. SEGÉDLETEK - II. Szűz Mária kultuszához kapcsolódó egyházművészeti emlékek a Kalocsai Főegyházmegyében - művészettörténeti áttekintés

nehéz volt megőrizni. A második világháború, majd az azt követő kitelepítések, lakosságcserék és változó politikai viszonyok (az országhatár közelében különösen súlyos volt a helyzet), később a kommunizmus időszaka új feltételeket teremtettek. A búcsújáróhelyeket csoportosan, nagyobb zarándoklat keretében már nem kereshették fel a hívek. A karbantartások elmaradtak, az építmények állaga folyamatosan romlott, értékeik szétszóródtak.

Két vodica-típusú búcsújáróhely esetében ismerjük kegyképük alkotóját, készítési idejét. A Baja melletti Vodica (Máriakönnye) kápolna Mária-képét a távoli vidékről, Prágából, Magyarország déli területeire érkezett Hanisch Mátyás (1754 körül-1806) festette 1800 körül, a Schmid család megrendelésére, akik később a kápolnába temetkeztek.

Előképéül a bajai Szent Péter és Pál templom számára készített festménye szolgált. Mária magától egy kissé eltartva, mintegy a hívek számára mutatva fogja karjaiban a kendőbe lazán bebugyolált kisded Jézust. Mindkét festményen korona látható Mária és Jézus fején. Egy archív felvételen az is megfigyelhető, hogy egykor a vodicai kegykép elé gyöngysorokat függesztettek, melyekre hálaajándékokat, érmeket, medálokat és egyéb ékszereket akasztottak. Ma már csak a bajai kép offerei vannak meg. A két kép Mária öltözetét és Jézus kendője redőzését illetően tér el egymástól. A vodicai kegyképen Mária fejét halványsárga kendő borítja, kék köpenye a válláról indul, és egész ölét beborítja. A bajai képen a fejét fedő kék köpeny omlik alá, de nem fedi el teljesen piros ruhájának alsó részeit. A 19. század elején már nyomtatott szentképeken is terjesztették a Baja melletti Vodica Mária-képét.298 Hanisch további, egyházmegyében található műveiről a következő fejezetben lesz szó.

A Mária-kultusszal kapcsolatos emlékek 1950-es felmérésekor a Katymár közelében fekvő búcsújáróhely kegyképét is megemlítették, melyet 1907-ben id. Éber Sándor (1878- 1947) festett. Gärtner Sándor plébános 1907-ben írt levelében így tájékoztatta az oltárkép elkészültéről az érseki hivatalt: „Örömtelt szívvel jelentem, hogy Éber Sándor úr, a bajai Áll. Tanítóképző Intézet rajztanára Vodica-Kápolnánk részére egy nagyobb méretű Szűz Mária oltárképet sajátkezűleg ingyen festett, s ezt díszes aranyrámába foglalva, a nevezett kápolnánknak felajánlotta. Laicus létemre merem állítani, hogy úgy ezen kép, valamint a szintén őtőle festett mennyezetkép kitűnően sikerült.”299 Állapota azonban ötven évvel később már nem lehetett nagyon jó. Az 1950-1951-es felmérésben megjegyezték, hogy nagyon kopott. A katymári búcsújáróhely a II. világháborút követően mostoha sorsra jutott. Mivel a határsávba esett, nagyobb zarándokcsoportok nem érkezhettek, a hívek csak egyénileg látogattak ide. Az 1960-as évek elejétől pedig már nem tartottak itt szentmisét. Később a kegytárgyak és a berendezés is eltűnt, amikor kirabolták a kápolnát. Az épület az 1980-as évekre teljesen romossá vált, 2003-2006 között került sor a helyreállítására.300

298 Korhecz-Papp 2014. 42-45. o.

299 KFL.I.l.b. Katymár. 2.a. 2287. sz. 1907. május 15. Gärtner Sándor plébános levele.

300 2006. október 14-én Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek ünnepi szentmise keretében szentelte fel a megújult búcsújáróhelyet. Nebojszki 2010. 57-58. o.

C/II.) SEGÉDLETEK, MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS 254