Lakatos Andor (szerk.): Mária-enciklopédia, Kalocsa, 1950. Forráskiadvány és adattár. - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 11. (Kalocsa, 2015-2016)
A. BEVEZETŐ
doklatok helyett a következő években az egyéni, családi, ill. kiscsoportos búcsújárás vált jellemzővé, közlekedési eszközök használatával. A létszámok kapcsán az összegző jelentés Máriakönnyén 10 ezer zarándokot említett Kisasszony napján (szeptember 8-án). Az egyes jelentések létszámokról csak ritkán írtak, de ezek alapján az említett 10 ezer fő valószínűleg nem túlzó: Sükösdről 1.500 zarándokot is jeleztek szeptember 8-án Máriakönnyére (4.000 lakosból), míg Máriagyűdre pünkösdkor és Nagyboldogasszonykor kb. 300-an indultak el ugyaninnen. Ezek a számadatok igen intenzív zarándok-forgalomról tanúskodnak a főbb búcsújáró helyek tekintetében. Még egy olyan búcsújáró helyet nevezhetünk meg, amelyet egyházmegye-szerte ismertek, és sokan látogattak: Hajóson májusban, Nepomuki Szent János ünnepét követő vasárnap 2-3 ezren gyűltek össze, s a környék lakossága nyári időszakban ezen kívül még újhold vasárnapokon is látogatta. Ez a forgalom szintén jelentősnek mondható, ha figyelembe vesszük, hogy Hajóson nem volt szerzetesi háttér-jelenlét, míg a ferencesek közreműködése és szervező tevékenysége (a szerzetesrendek feloszlatásáig) nyilvánvalóan meghatározó szerepet játszott Máriakönnye és Máriagyűd esetében. A többi említett búcsújáróhely forgalma, ismertsége regionálisnak mondható, földrajzi fekvéstől, közlekedési- és egyéb adottságoktól függött. Egy különleges, de mégis jó példa a hasonló összefüggésekre Andocs esete: 7 egymáshoz közeli helyről jelentették,23 s a kitartó zarándoklatok magyarázata, hogy ezen a területen élt a távoli kegyhely és Kalocsa lelki kapcsolatának, összetartozásának emléke. Kalocsa és szállásai népi emlékezetében az Andocson tisztelt kegyszobor a középkorban még a kalocsai Boldogasszony-kápolnában állt, s erről a helyről angyalok menekítették, amikor a területet a törökök elfoglalták. A kalocsai Szent Imre plébániáról Szentháromság vasárnapján 50 fős zarándok-csoportokról számoltak be, pedig a gyalogút a Somogy megyei Andocsig több mint egy hetet vett igénybe. Egymáshoz közeli helységek Mária-titulusú templomait, kápolnáit látogatták a búcsúk alkalmával Akasztó, Csengőd, Páhi, Kaskantyú és Kiskőrös esetében. Akasztón ezt kifejezetten háború utáni jelenségként értékelték, mintegy „szomszédolással” felváltva a korábbi idők nagy zarándoklatait, távoli úti céljait (Máriagyűd, Mátraverebély, Máriabesnyő). A hasonló regionális kapcsolatokat nem gátolták sem az egyházmegyés, sem a természeti határok: az imént említett csoportból Páhi pl. a Váci Püspökség területére esett, de említhetnénk Géderlak és a közeli, ámde dunántúli Gyapa (Paks mellett) kapcsolatát is. A jelentések alapján a Mária-tisztelet megkerülhetetlen, leginkább elterjedt formái voltak a májusi-októberi litániák és rózsafüzér-imádságok. Ezek szinte minden jelentésben szerepelnek, a néhány kivétel nagy valószínűséggel csak a figyelmetlen, hiányos adatszolgáltatás eredménye. Az elterjedtség nem jelent feltétlenül egyformaságot: minden bizonnyal voltak eltérések az ájtatosságok időpontjában-formájában. 4 helyen csak májusi ájtatosságokat jeleztek, és 5 helyen írtak „újabb keletű” szokásként róluk. Az újítás elsősorban az ájtatosságok külön időpontban, esténként történő tartására vonatkozott, korábban ugyanis több helyütt a szentmisékkel összekötve, reggelente gyakorolták. Az esti, külön időpontban tartott ájtatosságok elterjedésében fontos volt a háború előtti és utáni időszak, az 1938-as, 1946-47-es évek, és minden bizonnyal az 1948-as Mária-év is hatással volt ezen a téren.24 Sok helyütt számoltak be a hívek nagy számáról az ájtatosságok alkalmával, mindössze egyetlen helyről, Bogyiszlóról jelentettek kevés résztvevőt a „hívek szétszórt-23 Alsómégy, Homokmégy, Kalocsa-Belváros, Szent István, Szent Imre, Szakmár és Úszód. 24 Vő. Dunaszentbenedek, Kalocsa-Szőlők, Nagybaracska, Vaskút jelentéseit. A.) BEVEZETŐ 18
