Lakatos Andor (szerk.): Mária-enciklopédia, Kalocsa, 1950. Forráskiadvány és adattár. - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 11. (Kalocsa, 2015-2016)

A. BEVEZETŐ

sága miatt”, vagyis az összkép alapján megállapítható, hogy a májusi-októberi ájtatosságok jelentették a nép körében élő-megnyilvánuló Mária-tisztelet legelterjedtebb formáját, melynek kezdőpontjaként az 1860-as éveket említették. Kalocsa-Szent József (volt Zárdatemplom) jelentésében szerepel, hogy a májusi ájtatosságok kezdeményezője-meghonosítója az 1860-as évektől Kubinszky Mihály segédpüspök, az iskolanővérek igazgatója volt Kalocsán.

Egyéb, helyi szokásként jelentették Kalocsa környékén (Alsómégy, Kalocsa-Szent Imre, Szakmár), hogy gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén (március 25.) 100 Úrangyalát imádkoznak. 14 helyen tettek említést lourdes-i ájtatosságokról, leggyakrabban az ún. lourdes-i kilencedről, melyet február 11-18. között, általában házanként összegyűlve, kisebb csoportokban imádkoztak. A szokás 20. századi terjedésének egyik magyarázata lehet az Actio Catholica működése: a sükösdi jelentésben megjegyezték, hogy a lourdes-i kilenced szövegét az A.C. által terjesztett-sokszorosított szöveg alapján mondják.25 De ide kapcsolható a fentebb már említett Nagy Zámbó Ferenc felsőszentiváni plébános 1939-es füzete a lourdes-i Szent Szűz kilencedéről. Hercegszántón Szeplőtelen Fogantatás ünnepe (december 8.) előtt is tartottak kilencedet.

A kalocsai Szent József-templom (régi Zárdatemplom) esetében jelezték a Fatimái Boldogasszony tiszteletét, melyet új szokásként, 1945 után honosítottak meg. Szentgyörgyváry Mária Palládia kalocsai iskolanővér a Fatimái Szűz Anya megjelenését ábrázoló festményét-oltárképét a jelentés szerint 1946-ban festette, s ettől fogva május-október hónapok között, minden egyes hó 13. napján zarándok-szentmiséket tartottak a fatimai jelenések emlékére. Kalocsán kívül még Kunbaján és Szakmáron tettek említést fatimai szándék szerinti ájtatosságokról, melyeket első szombatokon tartottak.

Valószínűsíthető, hogy a jelentésekben nem szerepelt minden „Máriás szokás”, s a templomon és liturgián kívüli, népi vallásosság jeleire nyilvánvalóan nem, vagy csak kevéssé terjedt ki a lelkipásztori jelentések figyelme. Egy ide kapcsolódó érdekesség, hogy az egyházmegye szertartáskönyveiben, az ún. rituálékban pl. mindvégig szerepelt a füvek megáldásának szövege Nagyboldogasszony ünnepén (Benedictio herbarum in festo Assumptionis B. Mariae Virginis)26, amikor a lakosság áldásra hozta a gyógyítás céljából is használatos gyógynövényeket, ill. virágokat. A szokást a vallási néprajz is dokumentálta a két nagy nyári Mária ünnep, Sarlós Boldogasszony (júl. 2.) és Nagyboldogasszony (aug. 15.) ünnepéhez kötődően27, sajnos nem tudni, meddig élt ez a hagyomány az egyházmegyében, a jelentésekben ugyanis nem található ezzel kapcsolatos információ.

25 Érintett települések: Alsómégy, Bátmonostor, Csátalja, Jánoshalma, Kalocsa-Szent Imre, Kaskantyú, Katymár, Kelebia, Miske, Nagybaracska, Nemesnádudvar, Öregcsertő, Sükösd, Szakmár.

26 Az áldás az 1738-ban, 1798-ban, 1833-ban és 1888-ban kiadott, kalocsai egyházmegyében használatos Rituale szövegében is szerepelt.

27 Magyar Néprajz VII. Kötet. Folklór 3. Népszokás, néphit, népi vallásosság. Főszerk.: Dömötör Tekla, Akadémiai Kiadó, 1990. 417, 419-420.O.

19 2.) A PLÉBÁNIÁK ÉS LELKÉSZSÉGEK JELENTÉSEI