Lakatos Adél - Lakatos Andor - Szabó Attila (szerk.): A Kalocsai Érseki Levéltár Levéltárismertető - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 2. (Kalocsa, 2002)
C) Adattár - I. Lakatos Andor: Levéltári kronológia
ADATTÁR C.) ADATTÁR I. LEVÉLTÁRI KRONOLÓGIA 1733. Patachich Gábor érsek kinevezése után Kalocsára költözik, ezzel két évszázad után újra helyben lakó főpapja van a városnak. Megtartják az első szentszéki ülést (consistorium), megkezdik az erről szóló jegyzőkönyvek (protocollum consistoriale) vezetését, folyamatossá válik az irattermelés. Az iratok őrzése és a jegyzőkönyvek vezetése a kancellár (cancellarius) feladata. 1734. Patachich Gábor érsek megfelelő munkatársak hiányáról, lassú és akadozó ügyvitelről panaszkodik. Megoldásként a székeskáptalan újjászervezését kezdeményezi. 1738. Beiktatják az újjászervezett Főszékesegyházi Káptalan első kanonokjait. A szentszék ülései rendszeresebbé válnak, a kanonokok a kezdetleges hivatali működést jelentős mértékben segítik. 1745. Az iratok kezelését és a protokollumok vezetését a káptalani jegyző (capituli nótárius) veszi át, megkezdik az ábécé betűivel jelzett állandó kútfők alkalmazását az iratkezelésben. Az egyes kútfők a hasonló tárgyú iratokat gyűjtötték egybe, meglehetősen tág, rugalmasan változó értelmezéssel. A kútfőkön belül időrendben elhelyezett akták sorszámot kaptak, az iratokat csomókba gyűjtötték, ládákban vagy fiókokban (ladula) tárolták. 1761. A szentszék mellett munkálkodó jegyzőt iktató (protocollista) és írnok (cancellista) segíti, ők alkotják együttesen a helynöki hivatalt (officium vicariale). A hivatal vezetője, a szentszéki ülések elnöke az érseki helynök volt (általában a káptalan nagyprépostja). A megerősödő hivatal mentesíteni tudta az érseket a mindennapos ügyintézéstől. 1763. Batthyány József érsek idején új iratkezelést vezetnek be. A betűkkel jelzett általános kútfők számát nyolcra csökkentik, és bevezetik az egyes kútfőkön belül a római számokkal jelzett tételek rendszerét. Ezzel a módszerrel a nagyobb témaköröket felölelő kútfőkön belül annyi egyedi, speciális témájú tételt hozhattak létre, amennyire éppen szükség volt, s adott volt a lehetőség a rendszer későbbi bővítésére is. Az iratokat az egyes tételeken belül a beérkezés sorrendjében továbbra is megszámozták. Ettől kezdve a jelzet a kútfő betűjéből, a tétel római számából és egy sorszámból állt. Megkezdték az első levéltári segédlet, egy leltárszerű iratjegyzék vezetését (Elenchus Universalis Archivii Dioecesani Metropolitanae Ecclesiae Colocensis et Bacsiensis 1763-1791). 1765. Az érseki kastély átépítése miatt a konzisztórium és a helynöki hivatal irattára a Nagyszeminárium épületébe költözik. 1790. Az iratkezelésben áttértek a változó kútfőszámok alkalmazására. A konkrét ügyek ezentúl minden évben egyetlen kútfőszámot kaptak, s az ügyhöz tartozó valamennyi irat ezt a számot viselte. A több éven át húzódó ügyek évente új kútfőszámot kaptak. 309
