Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)
II. Egyházi tanácskozmányok és reformtörekvések
II. EGYHÁZI TANÁCSKOZMÁNYOK ÉS REFORMTÖREKVÉSEK lesz nehéz feladat, de csupán úgy, ha a tanítói székre a megye talentumai emeltetnek. A növendékek szabadabban neveltessenek, az ügyes fölvigyázat útján ki fog ekkor tűnni, ki mire hajlandó. A tanulás ideje se korlátoltassék, tanuljon mindenki akkor, midőn arra elméjét fogékonyabbnak érzi. Ne vétessék számba ki mikor, hanem mit tanult. Hogy az ösztön a művelődésre fönnmaradjon, az iskolai pályát lejárt jelesebb növendékek segédlelkészképp alkalmaztassanak előbb a kitűnőbb helyekre, s ezután a megyei hivatalokra. a) Valamint az iskolákban, szinte úgy a megyében szükséges, miszerint létezzen az elmét tökéletesítő készület, vagyis a könyvek, ezeket pénzért kerületenkint tárba gyűjteni fölöslegesnek látszik, miután van a kalocsai megyének egy országszerte híres könyvtára, mely a székesvárosban közel haszontalan hever. Tétessék az át a megye szívébe, tán Zomborba, lesz ekkor elég alkalma tanulni a megyének anélkül, hogy pénzébe kerüljön. b) Ami a lelkigyakorlatokat illeti, tagadhatatlan, miszerint ezek a tökéletesülést szerfölött eszközölhetik, de nem marad arra idő, hogy az egyháziak testületbe gyülekezve lelkileg gyakorolják magukat. Az átalakulás rohama, a béke-zavart, veszni induló honban a sürgetős teendők hatalma a lelkipásztor minden idejét egyébre igényli. Anélkül is minden pap, kinek üdve lelkén fekszik, azt mi a szűk időbül telik, magányába vonult túlvilági elmélkedéseire föl fogja tudni használni. 2. Igaz, főkötelessége minden embernek, de kétszeresen a papnak az imádság, miután ez az egeknek a kulcsa. Közel sem szándékom ezen kötelességtől szabadulni, midőn azt állítom, hogy a breviarium módosítassék, hanem ezt óhajtom, miképp helyette egy rövidebb és szívemelőbb imádság alkotassék, melynek elmondása mindenki lelkiisméretére hagyassák. 3. Miért hanyatlik naponkint az egyházi rend iránti tisztelet? Ennek okát rajtunk kívül egyebütt alig kereshetjük, l-ő és fő oka ennek a papi nőtlenség, ez nyelte el az egyháziak becsületét egész egy cseppig, ez oltotta ki a tekintély és tisztelet utolsó szikráját. Van-e törvény, mely annyiszor sértetett, mint a nőtlenségé? Nincsenek-e napirenden a testi kicsapongások? De legyen bár a pap szentebb a szentnél, ártatlanabb az angyalnál, gazdasszonyt csak még sem nélkülözhet. Legyen az öreg vagy ifjú közel mindegy, ha mással nem, legalább evvel kötik egybe, és az ilyes gyanú is elég arra, hogy becsületét veszejtse. A nőtlenség káros voltáról eleget mondani örökké nem lehetne, s ennélfogva megfoghatatlan, miszerint honunk katholikus főpapjai a sebeket orvosolni akarván, az élet erét vágó nőtlenség kérdését a küszöbönálló nemzeti zsinat teendői közé nem sorolták. Ily forradalom közepette, hol a kunyhótól föl a királyi trónig nincs egy osztály, mely át nem alakult, óvatosabb eljárást óhajtanék. Gondolhatják-é, hogy a fölkerült iíjabb egyházi egyének hallgatni fognak, s nem sietni inkább fölhasználni az ajánlkozó alkalmat elviselhetetlen terhektüli megmenekülésre? Vagy tán a püspöki főhatalom jogánál fogva készül föllépni a vágyak elnyomására? Célszerűbbnek látszanék jelenleg egy kissé engedni a szigorúságból, s inkább szeretettel tágítani a fegyelmi tárgyban. Ki kezeskedhetik a fölizgatott kedélyek, ha nem törnek-é ki dühösebben, és édes anyától, — mitől mentsen a malasztos ég! - szakadkást szülnek. Magamért ugyan jót állok, de azt őszinte bevallom, hogy még a halál borzalmas órájában is a nőtlenség ellen szavaznék. És még ekkor óhajtanám leginkább véleményemet nyilvánítani, mivel így a tulajdon érdek főn[n]forgásáról nem volna ki gyanúsíthatna. Tisztjeknek főképp az öregebbek ismérhetnék el e tárgy fölött fölszólalni, hogy kivilágoljék, miképp az egyháziak a nőtlenség eltöröltetését nem azért sürgetik, hogy a testnek kedvezzenek. Hanem hogy a legyőzhetlen ösztön ostromlotta gyarlóság a nőtlenség szigorú törvényét le nem győzhetvén az ebből eredt, az egyházat, és szolgáit tiszteletlenítö botrányok mint halálos sebek megszűnjenek és orvosoltassanak. 2. A nagyravágyás, a megyei kormány egyénei által már oly számtalanszor gyakorolt gőgös uralkodása, zsarnoksága a lelkipásztorságban működők fölött, a segédlelkészek folyvásti lenézése. Ebből származott az alrendü papság a főbbek iránti szeretetlensége. Lélekben mélyen keseredettek kitörtek utóbb a 78
