Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)
Névtár
NÉVTÁR NÉVTÁR Antunovich János 1815. jón. 15-én született Kunbaján. 1838-ban szentelték pappá, káplán, majd 1839-től érseki iktató. 1842-töl Rudics báró meghívására Bácsalmás plébánosa. 1848-ban espereskerületi jegyző, 1851-től kerületi esperes. 1850 nyarán a felső-tiszai espereskerület nevében ő folytatott levelezést az 1848-49-ben szerepet vállaló papok büntetésének enyhítése ügyében Nádasdy Ferenc érsekkel. 1859-től kanonok, 1863: apát, 1866-ban bácsi prépost, 1875- től nagyprépost. 1876: bosoniai választott püspök. 1888. jan. 13-án halt meg Kalocsán. Számos homiletikai müvet írt bunyevác nyelven, amelyeket saját költségén adott ki, és ingyenesen terjesztett. Lapot is indított a katolikus bunyevácok számára, amely melléklapjával 1870-1874 jelent meg Kalocsán az ő szerkesztésében és kiadásában: Bunyevacka i Sokacka Novine címmel, melléklapja: Bunyevacka i Sokacka Vila (Sehern. 1888. 112.o. - Szinnyei 1/195-196. - Lakatos 1998. 112.o.) |28, 36, 111-112, 120. Bagó Gergely 1815. márc. 9-én született Kalocsán, 1838-ban szentelték pappá. 1846-tól főszékesegyházi hitszónok, karkáplán Kalocsán. Beszédei, a szabadságharc idején tanúsított magatartása miatt 1849. november 28-án az érsek felmentette addigi állásából és Kunbajára rendelte káplánnak. Bagót a döntés érzékenyen érintette, inkább elbocsájtását kérte néhány évre, de ezt a kérését megtagadták. 1850 áprilisában értesítette a szentszék, hogy tisztázó eljárás keretében öt hónap penitenciára (kötelező lelkigyakorlat, böjt) szólítják fel, melyet Dunaföldváron, a ferences rendházban kell eltöltenie. Az előírt idő elteltével, 1850 szeptemberében valóban fel is oldozták, ezt követően Topolyán káplán, adminisztrátor majd 1855-től plébános, 1859: espereskerületi jegyző, 1862: esperes. 1869-től Kalocsán kanonok, 1873: címzetes apát, 1874-től az érseki tanítóképző igazgatója. 1885. okt. 2-án, Kalocsán bekövetkezett halálakor a káptalanban a főszékesegyházi főesperesi stallumot töltötte be. (Sehern. 1885. llO.-Lakatos 1998. 113.o. - KÉL.1.1 ,c. Bagó György) |96, 106. Barakovics Béla 1822-ben született, 1845-ben szentelték pappá. 1848-ban bajmoki káplán, 1849. január 22-én Szegeden honvédnak állt, április közepéig irodai munkát végzett, azután több csatában is részt vett. Augusztus 13-ig szolgált, de már június 6-án megsebesült, csak addig volt aktív. 1850 októberében oldozták fel kánonilag, szántavai káplán lett. Közben már elbocsájtását kérte, Amerikába szeretett volna menni missziós célzattal. Erre már nem kerülhetett sor, a szabadságharc idején szerzett fejsérülése súlyos volt, betegségéből már nem épült fel, 1851. ápr. 28-án Mateovicson meghalt. (Sehern. 1848. (index), 1852. 102.O. KEL.I.l.c. Barakovics Béla) 34, 36, 53, 68, 77/a-c, 108 Bende József 1823. jan. 30-án született Martonoson, 1846-ban szentelték pappá. Ezután csantavéri káplán, 1848 augusztusától a szeminárium prefektusa Kalocsán. Bizonyos nemzetőri feladatokat vállalt szeminaristái segítségével, pl. 1849. március közepén a szűrdolmányokba öltöztetett teológusaival és egy csapat nemzetőrrel csónakon eveztek Paksra, hogy kiverjék a császári katonákat. Érkezésük idejére a császári erők már távoztak, így végül csak lelkesítő beszédet mondott Bende az összegyűlteknek, majd visszatért csapatával Kalocsára. Tábori lelkészi tevékenységet is végzett Csantavér környékén, ahol sok menekült és katona gyűlt össze a szerb vérengzések miatt. Tábori lelkészi kinevezésnek azonban az akták között nincsen nyoma. 1849 márciusában Gyulai Gaál Eduárd császári biztos már levélben kérte elmozdítását, 225
