Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)
III. A hadi események követkzeményei
III. A HADI ESEMÉNYEK KÖVETKEZMÉNYEI A hadi események következményei A Kalocsa-bácsi érsekség vezetői és az egyházmegye klerikusainak nagyobb része támogatta a szabadságharcot, mint ahányan ellene foglaltak állást, Ebbben személyes meggyőződésükön kívül közrejátszott az is, hogy az egyházmegye sokat szenvedett a magyar forradalom ellen az osztrák udvar bujtogatására és hathatós támogatásával fellázadt szerb felkelőktől. A megmozdulások már 1848 nyarától megindultak és újra-és újra fellángoltak. Az érseki szentszék, Nádasdy jóváhagyásával, már 1848. augusztus 1-én körlevelet intéz az egyházmegyés papsághoz a szerb felkelők ellen elért magyar sikerekért tartandó ünnepi mise rendjére vonatkozóan. 47. A későbbiek során is egyre több magyar plébánosnak kellett elmenekülnie állomáshelyéről. Az érseki hatósághoz sorozatban érkeztek a menekült papok segélykérelmei és részletes beszámolói a délvidéki szerb vérengzésekről. Példaként említhetjük brutális fellépésüket Zentán 1849 januárjában, majd Szabadkától délre a legtöbb magyarlakta helyiséget feldúlták. |53j A nemzetőrség próbált beavatkozni az eseményekbe, de a túlerővel szemben nem sok eredménnyel. 1849. január 25-én Verbásznál, 27-én Kulánál csaptak össze a nemzetőrök a szerbekkel Ennek a harcnak szomorú következményeiről is ír az érseki szentszéknek Mihálovics Antal ósziváci plébános. 54/a-b. Február 2-án a magyar kézen lévő Pétervárad őrsége Kucoránál, február 19-én pedig Palánkánál csapott rá a szerb táborra. Végül február 19-én Kiszácsnál sikerült megállítani a felkelőket. Itt kell megemlítenünk, hogy jelentős katonai eseményre magában az érseki székvárosban és környékén nem került sor. A harcoló felek többször átvonultak Kalocsán, de csak helyi jellegű fegyveres megmozdulások történtek. Császári megszállló csapatok először 1849. március 19-én érkeztek ide, de április elején a magyar honvédség sikereinek hatására kivonultak és a magyarok vették át az uralmat. Július elején a dél felé tartó Kmetty tábornok serege vonult át a városon, végül 25-én ismét császáriak vették birtokukba a várost, ami le is zárta a szabadságharc kalocsai katonai történetét. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az alsópapság több tagja is szolgálatot vállalt a megalakuló nemzetőrségben, annak ellenére, hogy a papságot egy miniszterelnöki rendelet felmentette e kötelezettség alól. Opicz Sándort és a már korábban is említett Buday Károlyt 1849 elején egyaránt nemzetőr századossá választották. Nádasdy érsek szabadságharchoz való viszonyát jól mutatja, hogy a császári rendeletekkel ellentétben a magyar kormány rendeletéit általában kihirdették az érseki megye területén. Az Országos Honvédelmi Bizottmány utasításait még 1848 utolsó napjaiban, Windischgrätz seregeinek látványos előre nyomulása idején is igyekezett követni. 1848. december 30-án például körlevelet intézett megyéje papságához, amelyben az elesett honvédekért tartandó gyászmise megtartására szóljtotta fel alárendeltjeit. 48. Ez különösen akkor figyelemre méltó, ha szem előtt tartjuk, hogy Windischgrätz herceg Budára való bevonulása, illetve ezzel egyidejűleg az országgyűlés és a kormányszervek Debrecenbe való menekülése egyértelmű döntés elé állította a püspöki kar tagjait. Választaniuk kellett az udvar, a nemzeti liberális erők vagy a székvárosukba való passzív visszahúzódás között. Hám János kinevezett esztergomi érsek, vagy Scitovszky János pécsi püspök például úgy vélte, hogy a küzdelem hamarosan lezárul. Ennek következtében egyértelműen a bécsi udvar, és az új - a magyar országgyűlés által törvénytelennek tartott - uralkodó Ferenc József mellé állt. Nádasdy magatartása akkor is változatlan marad, amikor a főváros elfoglalását követően Windischgrätz tábornagy egymillió 103
