Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - NÉMETORSZÁG NEMZETKÖZI FELELŐSSÉGVÁLLALÁSA - Tóth Terézia Erika: Az emberi jogok nemzetközi védelme Németország külpolitikájában
Az emberi jogok nemzetközi védelme konferencián elmondott beszéde a tartózkodás politikájával szakító, az eddigieknél határozottabb német külpolitikát vetít előre,41 ahogyan Joachim Gauck szövetségi elnöké is.42 Elemzők szerint azonban a tartózkodás kultúrája még erősen meghatározza a németek gondolkodását, a közvélemény még nincs felkészülve a fokozott német szerepvállalásra, ami különösen érvényes a katonai beavatkozás formáira. Ezt jelzi, hogy Ursula von der Leyen honvédelmi miniszternek az Afrikában állomásozó német alakulatok bővítéséről szóló egyidejű javaslatait a közvélemény kétharmada elutasította.43 Steinmeier külügyminiszter határozott külpolitikáját ugyanakkor - az Egyesült Államok részéről is - növekvő elismerés övezi, miután februárban - francia és lengyel kollégájával közösen - Ukrajnában kezdeményező szerepet vállalt a szembenálló felek közötti közvetítésben, mindenekelőtt a további vérontás megelőzése érdekében. Az emberi jogok védelme és a katonai intervenció joga Az emberi jogok védelmének nemzetközi érvényesítése során az alapvető problémát az emberi jogok védelme és az állami szuverenitás közötti viszony jelenti. Azaz, hogy a nemzetközi közösség mikor jogosult egy nép emberi jogait megvédeni, a „Responsibility to Protect” koncepció jegyében a lakosságot megóvni a népirtástól, háborús bűncselekményektől, akár az adott állam akarata ellenére; hogy meddig tartható a be nem avatkozás tilalmával való érvelés, mikor jobb háborút indítani, mint végignézni az emberi jogok megsértését.44 A kérdés paradox: a katonai beavatkozás lehet-e humanitárius?45 A pacifizmus és az emberi jogok iránt elkötelezett zöld párti Joschka Fischer, a későbbi szövetségi külügyminiszter a fő dilemmát 1995-ben abban látta, hogy „... az alapértékeink közötti valós konfliktusban vagyunk, egyfelől lemondunk az erő használatáról..., másfelől az a véres dilemma áll fenn, hogy emberi lények csak erő alkalmazása révén képesek tovább élni.. .".46 Bár az alkotmánybíróság 1994. évi döntése lehetővé tette, hogy a Bundeswehrt a NATO területén kívül is alkalmazhassák, annak nemzetközi tevékenységében a nem katonai szerep és a békefenntartás vált uralkodóvá. Ez a feladatkör csak fokozatosan - a szövetségesek és a nemzetközi helyzet hatására - egészült ki a nemzetközi katonai válságkezelésben való részvétel elemeivel. A német politikában azonban továbbra is erőteljes hajlam mutatkozik a fegyveres konfliktusoktól való távolmaradásra.47 A szociáldemokrata-zöld koalíció emberi jogi politikája számára a legnagyobb kihívást a katonai intervenció kérdése jelentette. A két párt 1998-as koalíciós szerződése kimondta, hogy „a német külpolitika békepolitika". Külpolitikájukban azt hangoztatták, hogy a nemzetközi kapcsolatok civilizálásáért, erőszakmentességéért akarnak síkra szállni, az eredmények viszont nem feleltek meg a várakozásoknak.48 A kialakult nemzetközi konfliktusok következtében ugyanis a koalíciónak olyan döntési kényszer- helyzetekben kellett mérlegelnie egy katonai beavatkozásban való részvétel várható 2014. tavasz 97
