Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - NÉMETORSZÁG NEMZETKÖZI FELELŐSSÉGVÁLLALÁSA - Tóth Terézia Erika: Az emberi jogok nemzetközi védelme Németország külpolitikájában
Tóth Terézia Erika emberáldozatai és a konfliktus elhúzódásának következményei között, amikor is Németország szövetségesi hűsége mellett pacifista elkötelezettsége és hitelessége is kockán forgott.49 A koszovói háború vízválasztónak számított a német politika számára. Amikor az emberi jogok iránt elkötelezett koalíció hozzájárult a korlátozott katonai beavatkozáshoz, döntésében annak humanitárius természetét, a mészárlások megállítását hangsúlyozta. Egyben nem akarta vállalni annak a felelősségét sem, hogy a NATO kényszerítő ereje kudarcot valljon, valamint el kívánta kerülni annak a látszatát is, hogy Németország megbízhatatlan és külön úton jár. Megerősítette ugyanakkor, hogy a katonai erőt Németország továbbra is végső megoldásnak tekinti a humanitárius katasztrófa megelőzése érdekében.50 A koszovói beavatkozásban való részvételt olyan kivételes humanitárius esetként értékelte, amellyel a barbárság Európába történő visszatérését akarta megakadályozni, a döntésével pedig végül hozzájárult ahhoz, hogy a harci cselekmények véget érjenek. A 2001. szeptember 11-i támadásokat követően a német szövetségi parlament decemberben konszenzussal engedélyezte az ország részvételét a terrorizmus ellen indított afganisztáni háborúban. A kormány elhatározta, hogy 3.900 katonát kész a szövetséges erők rendelkezésére bocsátani, Afganisztánba első alkalommal földi harcoló egységeket küldeni. A tálib rezsim fölött aratott győzelem után Berlin koordinálta az újjáépítés érdekében rendezett első Afganisztán-konferenciát, és jelentős részvételt vállalt az afganisztáni nemzetközi békefenntartó misszióban is. Gerhard Schröder kancellár az iraki háborúban való német részvétel lehetőségét azonban már előre elutasította, még arra az esetre vonatkozóan is, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa az intervencióra felhatalmazást adott volna. A döntés hátterében az Egyesült Államok unilaterális politikájának, a „gonosz tengelyével" szemben meghirdetett preventív háború doktrínájának az elutasítása volt, valamint az, hogy a választások előtt álló Németországban egyértelműen pacifista hangulat uralkodott. Németország az ENSZ BT választott tagjaként Franciaországgal, Oroszországgal és Kínával együtt az USA katonai intervenciója ellen foglalt állást: egyrészt azért, mert nem volt meggyőződve arról, hogy a megelőző háború elfogadható-e legitimnek, másrészt tartott a háború regionális következményeitől. A BT-ben adott „nemmel" ugyan több partnerével is szembekerült, ugyanakkor az Egyesült Államok háborús politikájának nyílt elutasítása nagyon is beleillett a „civil hatalom" pacifista koncepciójába.51 Á CDU/CSU/FDP-koalíció által vezetett Németország az ENSZ BT nem állandó tagjaként tartózkodott a Líbiáról szóló 1973-as határozat megszavazásakor, amivel megütközést váltott ki szövetségeseinél.52 A németek a döntést azzal indokolták, hogy a légi csapások nem elegendőek ahhoz, hogy Muammar Kaddáfi megadja magát, ezért elkerülhetetlenné válik a szárazföldi csapatok bevetése, ami viszont civil áldozatokkal járna. Németország megvizsgálta a különböző katonai opciókat, és arra a következtetésre jutott, hogy azok nagy kockázatokat hordoznak, mert egyrészt fennáll a veszélye 98 Külügyi Szemle