Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - NÉMETORSZÁG NEMZETKÖZI FELELŐSSÉGVÁLLALÁSA - Hettyey András: A vonakodó szövetséges? - Németország külföldi katonai bevetései a viták és a számok tükrében
A vonakodó szövetséges? Összefoglalás: a német szerepvállalás problematikus percepciója Ha a számok azt mutatják, hogy Németország igenis kiveszi a részét a nemzetközi szerepvállalásból, miért alakult ki és tartja magát az a benyomás a szövetségesei közt, hogy Berlin nem tesz eleget a különböző nemzetközi szervezeti tagságból eredő kötelezettségeinek? Ursula von der Leyen védelmi miniszter szerint nem azzal van probléma, amit Németország tesz, hanem ahogyan azt teszi: „Jelenleg egy sajátos helyzetben vagyunk. Németország a világ különböző pontjain tucatnyi műveletben vesz részt, nagy katonai és pénzügyi ráfordítással. De a szövetségeseink mégis a habozásunk benyomása alatt állnak, amellyel a tartózkodásunkat kifejeztük" - nyilatkozta a Spiegelnek.56 Ez a kijelentés egyben kritika is volt az előző kormány külügyminiszterével, Guido Westerwellével szemben, akinek hivatali idejét (2009-2013) a „tartózkodás" határozott követése jellemezte. Von der Leyen szavaiban ugyanakkor - aktuálpolitikai üzenete ellenére is - sok igazság van. Líbia, illetve a német AWACS-legénység elvezénylése kapcsán már bemutattam, hogy Berlin - a NATO többi tagállamától eltérően - a végletekig is hajlandó elmenni annak érdekében, hogy a saját alkotmányjogi kereteit betartva megkösse magát és korlátozza a szerepvállalását. Hasonló folyamatot láttunk Afganisztánban, ahol a Bundeswehr működését egy sor megkötéssel (national caveats - nationale Vorbehalte) korlátozta a német parlament mandátuma. Ez nagyban megnehezítette a német csapatok bevetését és csökkentette hatékonyságukat: „A német katonák tevékenységét rengeteg úgynevezett nemzeti fenntartás (national caveats) korlátozta onnantól kezdve, hogy éjszaka tilos a táboron kívül tartózkodniuk, egészen odáig, hogy német katona csak akkor húzhatta meg a ravaszt, ha előtte rálőttek."57 A parlamenti mandátum azt sem tette lehetővé, hogy a Bundeswehr a párhuzamosan futó, USA által végrehajtott Operation Enduring Freedom (OEE)-műveletben részt vegyen: még az is tilos volt, hogy a német felderítőgépek által készített fényképeket az OEE rendelkezésére bocsássa.58 A megkötések ezen túlmenően nagyon nehézzé tették, hogy a Bundeswehr egységeit az északi területeken ( Regional Command North - Északi Régióparancsnokság) kívül vessék be.59 Guido Westerwelle külügyminisztersége idején különösen jellemző volt a német külpolitika korábban is meglévő problémája: az ugyanis, hogy Németország ugyan gyakran részt vett a különböző műveletekben, de csak hosszas vonakodás és ellenkezés után. Mali erre is jó példa: amikor 2013 januárjában a franciák elkezdték hadműveleteiket az iszlamisták ellen, és segítségre volt szükségük, megkeresésükre Westerwelle gyorsan le is szögezte, hogy milyen típusú segítséget nem fog Berlin megadni Párizsnak: „Tárgyalásokat kezdünk Lranciaországgal, hogy - harcoló alakulatok küldése nélkül - milyen módon tudjuk a beavatkozásukat támogatni" - mondta annak idején a külügyminiszter.60 A probléma ezzel a típusú vonakodó kommunikációval az, hogy elfedi a lényeget: azt, hogy Németország általában igenis kiveszi a részét 2014. tavasz 83
