Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Homokvihar Bagdadban - Magyar katonák az iraki válságkezelésben 1991-2011 (Türke András István)
Homokvihar Bagdadban Összefoglalásként elmondható, hogy a kötet első része kétségtelenül nagyon érdekes, színes és informatív. Magyar szempontból egy olyan Irak (illetve Kuvait) képe bontakozik ki, amelynek állampolgárai alapvetően szimpátiával tekintenek Magyarországra, így a szerző számos váratlan segítséget kapott tőlük. Torma Béla sajátosan izgalmas betekintést nyújt továbbá az ENSZ-missziók világába, többek között a nemzetközi csapatban szerzett munkatapasztalatai, a helyiekkel való viszony bemutatásával, valamint a nagykövetségekkel, illetve egyéb nemzetközi szereplőkkel való együttműködés kulisszáinak felfedésével. Az alfejezetek azonban kissé esetlegesen követik egymást, ami a „naplójegyzetszerű" szerkesztési forma miatt természetes, az eseményeket valamilyen kronológiai vagy logikai sorrendben követni vágyó olvasó dolgát viszont nem könnyíti meg. Célszerűbb lett volna e részt esetleg több tematikus fejezetre tagolni, és azok végére, mintegy „feloldásként", vizuálisan is feltűnőbben elkülönítve, dőlt betűvel szedetten elhelyezni a könnyebb stílusú, személyes élményeket tartalmazó részeket. Kissé megnehezíti az olvasó dolgát az is, hogy - talán költségkímélési szempontból - a fejezetek nem új oldalakon kezdődnek, hanem minden fejezet, alfejezet tagolatlanul egybefolyik. Ezek tipográfiai megkülönböztetése sem nagyon szembeötlő. Szerencsére a könyv eleji tartalomjegyzék kellően részletes, így a visszalapozás nagyban segíti az eligazodást. További pozitívum az írásos tartalmat színesítő térképek, fényképek, dokumentumok megfelelően eltalált arányú alkalmazása. Személy szerint úgy vélem, még egy, külön a Magyarország és Irak gazdasági-diplomáciai-kulturális kapcsolatait bemutató témaspecifikus fejezet (alfejezet) is bekerülhetett volna, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ha elszórtan is, de ne találnánk számos információt erre vonatkozóan is. A könyv Wagner Péter által írt második része a 2003-2011 közötti iraki magyar szerepvállalást mutatja be, igen alapos és összeszedett formában. Ennek logikai felépítése jobban követhető, szerkezete jelentősen tisztább, átláthatóbb. A szerzőnek sikerült kitűnően megoldania egy alapvető feladatot, amelyre a bevezetőben ő maga is utal: „A könyv írása során a második jelentős kihívást az arányok és a szerkezet pontos kialakítsa jelentette." A laikus olvasó számára ugyanakkor a második rész kezdetén logikailag hiányzik egy összekötő láncszem, a 2003-as tavaszi iraki hadművelet, illetve az iraki misszió nemzetközi hátterének, előkészítésének a bemutatása, amely előzményként vagy kiindulási pontként szolgálhatna - bár azt az első rész vége mintegy „felvezeti". Ez valószínűleg nem Wagner hibája, ugyanakkor a könyv folyamatos olvasásakor jobb híján a kiadói előszóhoz, a könyv 10-11. oldalára tudunk visszalapozni a hiányzó információért. (Más kérdés, hogy ez az egyébként nagy műgonddal megírt két oldal talán arányaiban kissé kevésnek tűnik például az iraki-iráni háború több mint tizenegy oldalas - szintén „felvezető információ" funkciót betöltő - terjedelméhez képest.) 2014. tél 205
