Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Szörényi András: A nem állami szereplők befolyásának növekedése és annak okai
Szörényi András illetve elvesztésének folyamatát a biztonság koncepciójának változása tükrében kell megvizsgálnunk. Ezt követően tudjuk megállapítani, hogy az egyes aktorok hogyan viszonyulnak ahhoz. Általánosan elfogadott megállapításnak tekinthetjük, hogy a 21. században a biztonság már nem egyenlő a külső biztonsággal, és nem szűkíthető le a katonai biztonságra. Olyan multidiszciplináris fogalommá vált, amely kiterjed a katonai biztonságon és a szövetségi rendszereken túl egy ország belső (gazdasági, migrációs stb.) stabilitására, társadalmi helyzetére (etnikai, vallási, kulturális stb. sokszínűség), ugyanakkor a rá leselkedő terrorista vagy szeparatista veszélyek kezelésére, de akár az adott földrajzi térséget érő környezeti kihívásokra is. Az erőszak állami monopóliumának sikertelen gyakorlása, a lakosság feletti, nem kellően hatékony ellenőrzés idézi elő elsődlegesen a nem állami szereplők megjelenését ezen a területen. Függetlenül attól, hogy létrehozásukkor a különböző szervezetek milyen célokat követtek, ezek az erőszak alkalmazására épülő nem állami szereplők - vagy Joseph E. Thompson kifejezésével élve: „virtuális rezsimek"34 - a jelenleg fennálló államközpontú nemzetközi rendszer ellenében valósítják meg céljaikat. A Hamász és a Hezbollah esetében kezdetben szociális indíttatású aktorokról beszélhettünk, a FARC és az ISIL már a létrejöttekor is az állami ellenőrzés ellen küzdő félkatonai szerezet volt, míg az al-Káida egy globális terrorszervezet létrehozását tűzte ki célul. Az erőszak monopóliumának megtörésére, illetve megszerzésére törekvő nem állami szereplők megjelenésének és megerősödésének kiváltó oka lehet a szociális ellátó- rendszerek hiánya vagy hiányos működése. Ez leggyakrabban a szegény és a bukott államok esetében figyelhető meg - elsősorban helyi szinten, ami azután fokozatosan bővülhet és emelkedhet regionális vagy akár állami szintre. Olyan nem állami szereplők, mint a Hamász a palesztin területeken, a Hezbollah Dél-Libanonban, a maoisták Nepálban, illetve India bizonyos területein, azzal alapozták meg a létüket és a támogatottságukat évtizedekkel ezelőtt, hogy alapvető szociális és egészségügyi ellátást, oktatást és esetenként védelmet nyújtottak az arra rászoruló lakosságnak. Látható, hogy mindezen szervezetek létjogosultságának közös vonása, hogy az adott kormányok akaratlagos vagy tehetetlenségéből adódó tétlenségéből eredeztethető egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, a hiányosságok pótlására alapozták a bázisukat, majd ebből a tevékenységből később politikai tőkét kovácsoltak. Ugyanakkor általánosságban elmondható, hogy a nem állami szereplők egy speciális csoportját alkotó terrorista, illetve szervezett bűnözői csoportok (például az al-Káida vagy az ISIL) céljai valamely „felsőbb ideológia" szolgálatában állnak, és azok megvalósítása érdekében ugyanazt az állami működést másolják, amely ellen fel kívánnak lépni. Rendelkeznek „lakossággal", tevékenységi „területtel" (virtuálissal vagy fizikaival), valamiféle „kormányzattal" és bizonyos „gazdasági erővel", akárcsak az államok. De ezek értelmezése és jelentősége eltér a klasszikus vesztfáliai állam esetében meghatározottól. 196 Külügyi Szemle
