Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MENEKÜLTKÉRDÉS ÉS RENDSZERVÁLTOZÁS - Masát Ádám: A menekültkérdés szerepe az NDK rendszerváltozásának folyamatában. Diplomáciatörténeti adalékok a berlini fal leomlásához
Masát Ádám sem volt elég. Emiatt nagyságrendekkel többen laktak a budapesti és a Balaton melletti menekülttáborokban, mint a követségen. Az osztrák hatóságok a bonni kormány kérésére 1989-ben nem adtak ki adatokat arról, hogy hányán jutottak át épségben az osztrák-magyar határon. Ma már tudjuk, hogy augusztus 4-ig legalább négyszázan lehettek.67 Augusztus 10-e körül száztizenhét keletnémet tartózkodott az NSZK budapesti követségén.68 Tíz nappal az NSZK Állandó Képviseletének bezárása után a túlzsúfoltság miatt be kellett zárni a budapesti követséget is. Megoldást csak az augusztus 23/24-i akció hozott, amikor is a követségen tartózkodó keletnémet állampolgárok vöröskeresztes okmányokkal ellátva, repülőgépen elhagyhatták az országot. Az NSZK varsói követségére az 1980-as évek végéig nem nagyon menekültek keletnémetek.69 Az évtized közepéről ismert ugyan néhány eset, azok azonban témánk szempontjából nem relevánsak. A menekülthullám 1989 nyarán éreztette először a hatását. 1989. január 2-a és július 14-e között még mindössze tizenegy keletnémet személy kért a nyugatnémet nagykövetségen menedékjogot.70 Szeptember 13-án már ötven menekült tartózkodott az épületben - mindannyian kiutazási szándékkal érkeztek, és néhányan már hetek óta vártak a megoldásra. A lengyel média részletesen beszámolt a magyarországi határnyitásról. Janusz Reiter kifejezetten üdvözölte a magyarországi változásokat és a magyar kormány döntéseit, de azt bizonygatta, hogy Lengyelországnak más úton kell járnia, mint Magyarországnak. 1989. szeptember 19-én száztíz keletnémet menekült elfoglalta a követséget. A bonni kormány még aznap úgy döntött, hogy bezárja varsói képviseletét. A keletnémet rendszerváltozás dilemmája Az NDK politikai vezetése 1989 elejétől kezdve többszörösen is nyomás alá került. Egyrészt a társadalom részéről, másrészt a reformokat beindító baráti szocialista országok irányából, harmadrészt a - különösen politikai, gazdasági és emberi jogi területen - változásokat követelő nyugati országok felől. Az idő haladtával ez a nyomás egyre fokozódott, a politikai vezetés hatalma gyengült, az NDK-nak a (különösen az NSZK-tól való) gazdasági kiszolgáltatottsága pedig erősödött. A nyugati országok követeléseit az NDK a belügyeibe való beavatkozásként értékelte, és rendre visszautasította. A szocialista országok felől érkező nyomás eleinte inkább csak a kelet-közép-európai változásokat figyelemmel követő keletnémet társadalom várakozásában, követeléseiben nyilvánult meg. Később aztán Lengyelország, Magyarország és a Szovjetunió felől közvetlenül is érkeztek egyértelmű jelzések.71 Az NDK-nak elsősorban a Szovjetunióval, a többi szocialista ország közül pedig leginkább Lengyelországgal kellett jó kapcsolatokat ápolnia.72 Az utóbbira jó példa a két ország között 1989 májusában aláírt tengerjogi szerződés a Pomerániai-öböl határainak pontos meghúzásáról.73 124 Külügyi Szemle
