Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MENEKÜLTKÉRDÉS ÉS RENDSZERVÁLTOZÁS - Masát Ádám: A menekültkérdés szerepe az NDK rendszerváltozásának folyamatában. Diplomáciatörténeti adalékok a berlini fal leomlásához
A menekültkérdés szerepe Ugyanakkor a korábbi keletnémet-magyar jó viszony 1989 folyamán megromlott. Ennek hátterében nemcsak a Magyarországon megkezdődött és az NDK-ban elmaradt változások álltak, hanem olyan magyar kormányzati döntések is, amelyek sokszor nem közvetlen módon ugyan, ám egyértelműen hozzájárultak a Német Demokratikus Köztársaság politikai struktúrájának gyengüléséhez.74 A kisebb-nagyobb diplomáciai ütközések többnyire abból fakadtak, hogy a különböző kétoldalú megbeszéléseken az NDK politikusai rendszerint megfogalmazták az észrevételeiket, és konkrét kérésekkel álltak elő, amelyeket azonban a magyar vezetés nem támogatott. A konfliktusok másik forrása az volt, hogy a magyar kormány egyre gyakrabban hozott egyoldalú döntéseket (például a menekültekkel kapcsolatban), és előzőleg nem konzultált a keletnémet féllel.75 A Politbüro ülésein megfogalmazott mondatok szemléletesen tükrözik a megromlott viszonyt: „Magyarország elárulja a szocializmust" (Erich Mielke);76 „A magyarok kettős játékot űznek" (Kurt Hager);77 „Amit Magyarország tett, az az NDK-val kötött megállapodások megszegése a humanizmus leple alatt (...). Ez szélhámosság (...), Magyarország árulása" (Günter Mittag);78 „Az NSZK a fő ellenség, nem Magyarország" (Hermann Axen),79 stb. Andreas Wirsching szerint a Politbüro legszívesebben megtiltotta volna a magyarországi beutazást a keletnémet állampolgárok számára, csak azért nem merte megtenni, mert attól tartott, hogy az NSZEP még népszerűtlenebbé válik a lakosság körében.80 Természetesen nem kevés aggodalmat okozott a keletnémet politikai vezetésben, hogy Magyarországon a kommunista párt vezető szerepe megkérdőjeleződött,81 sőt maga az állampárt is egyre inkább hajlott arra, hogy választási versenyben mérkőzzön meg az újonnan létrejött pártokkal. Honecker és párttársai számára nem volt elfogadható a szocializmusnak egy felpuhított változata sem, mert az hatalmuk, illetve az NDK önálló állami létének a megkérdőjeleződéséhez vezetett volna.82 Tudták, hogy a Gorbacsov döntései nyomán a Szovjetunióban végbemenő demokratizálódás nem lehet minta a Német Demokratikus Köztársaság számára, mert az alapvető szabadságjogok megadása az NDK azonnali végét jelentené. Abban az országban, ahol az állampolgárok „lábbal szavaznak", egy elemi jog, a szabad lakhelyválasztás biztosítása is a rendszer gyors agóniájához vezetne. A nemzeti függetlenségi alapon történő demokratikus megújulás, ami néhány kelet-közép-európai ország számára a rendszerváltozás útját jelentette, szintén nem volt követhető alternatíva. A nemzeti kérdések előtérbe kerülése sokkal inkább veszélyt jelentett az NDK önállóságára nézve, mintsem kiutat. A fent említett hatásokon kívül volt még egy tényező, amelynek a szerepe a Németország kettészakadása óta eltelt négy évtized után felerősödött: az NDK és az NSZK közti különbség elmélyülése. A Német Szövetségi Köztársaság az NDK-ban felerősödött válság miatt is egyre vonzóbb célponttá vált a keletnémetek számára.83 Jelentősen megnőtt az áttelepülni szándékozók és a beutazni kívánok száma. Helmut Kohl kancellár 1989. június 14-én világosan megfogalmazta a félelmeit Gorbacsovnak: 2014. tél 125
