Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - NÉMETORSZÁG NEMZETKÖZI FELELŐSSÉGVÁLLALÁSA - Hettyey András: A vonakodó szövetséges? - Németország külföldi katonai bevetései a viták és a számok tükrében
Hettyey András vissza. Az afganisztáni misszió ugyanakkor jóval nagyobb kihívást jelentett a Bundeswehr számára. Ez már a német kontingens létszámában is megmutatkozott: „csúcsidőben" - 2008 és 2012 között - a Bundeswehr négy-ötezer fővel volt jelen Eszak-Afganisz- tánban. Kimutatások szerint rendszeresen Németországé volt a harmadik legnagyobb ISAF-kontingens az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia mögött.17 Az ország 2014 januárjában még mindig több mint háromezer fővel volt jelen - igaz, elsősorban a biztonságosabb északi területeken. 2014. januári adatok szerint eddig 55 német katona vesztette életét Afganisztánban, közülük harmincötén harci cselekményekben - ami jól mutatja, hogy az ISAF sokkal veszélyesebb, mint a többi művelet, amelyekben a Bundeswehr addig részt vett.18 Bizonyos értelemben a Bundeswehr Afganisztánban esett át a tűzkeresztségen - vélik az elemzők. Egy dolog biztos: a Bundeswehr Afganisztánban egy második Rubiconon lépett át, vagyis vállalta a harci bevetéseket, minden lehetséges következményükkel. Á kialakult helyzet a Bundeswehr számára újfent egy jó szándékú, de politikailag rosszul felmért döntés eredménye. A hadsereg feladata a döntés szándéka szerint az lett volna, hogy katonailag biztosítsa a civil konfliktus-transzformációt. Ám ahelyett, hogy az újjáépítést segítenénk, a Bundeswehrnek naponta kell védekeznie orvlövészek és öngyilkos merénylők ellen.19 Kétségtelen, hogy a német közvélemény Afganisztán kapcsán élhette meg 1945 után először, hogy a Bundeswehr ténylegesen harcban áll. Az érdeklődőknek a sajtóból és a rádióból, tévéből nap mint nap harcokról, sebesültekről és holtakról kellett értesülniük, ami szokatlan volt mind az NSZK, mind az egyesült Németország politikai kultúrájában és hétköznapjaiban - szemben az Egyesült Államokkal vagy akár Franciaországgal is, hiszen például ez utóbbi már Délkelet-Ázsiában, Algériában és a szubszaharai Afrikában megedződött. Semmi sem mutatta ezt a folyamatot jobban, mint a 2009-es kunduzi légitámadás. 2009. szeptember 4-én körülbelül 140 fő vesztette életét Kunduz város közelében, amikor NATO-légicsapás ért két, a tálib lázadók által elrabolt, kerozinnal töltött tartálykocsit. A járművek közelében sok civil is tartózkodott, akik szintén az üzemanyagból akartak maguknak szerezni. A légitámadást két amerikai gép hajtotta végre, de egy német tiszt rendelte el. Ez volt a Bundeswehr és az ISAF történetének egyik legtöbb civil áldozatot követelő akciója. A bombázást követő elhibázott és késedelmes kommunikáció miatt Franz-Josef Jung munkaügyi miniszter (CDU), aki a támadás idején még védelmi miniszter volt, lemondott hivataláról. A következő hetekben az új védelmi miniszter, Karl-Theodor zu Guttenberg (CSU) menesztette a Bundeswehr főszemlézőjét és egy államtitkárt is, mivel - állítása szerint - azok nem tájékoztatták őt kellőképpen a támadás részleteiről. Az üggyel kapcsolatban később parlamenti vizsgálóbizottság is alakult. 74 Külügyi Szemle
