Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MENEKÜLTKÉRDÉS ÉS RENDSZERVÁLTOZÁS - Masát Ádám: A menekültkérdés szerepe az NDK rendszerváltozásának folyamatában. Diplomáciatörténeti adalékok a berlini fal leomlásához
Masát Adám keletnémet állampolgárok felett; és 3. törvényen kívüli ügyintézés más országok követségein nem lehetséges.52 Ez a szempontrendszer a későbbiekben rendre megjelent a keletnémet érvelésben, amikor a nyugatnémet követségek bezártak. A Kohl-kormány arra kényszerült, hogy augusztus 8-án bezárja berlini állandó képviseletét. Az épületben akkor százharminc keletnémet (tizenkilenc egyedülálló személy és harminckilenc család, tizenöt gyermekkel) tartózkodott. Egyikük sem akarta elhagyni az épületet, az ottani lehetőségek pedig teljesen kimerültek.53 A helyettes kormányszóvivő, Herbert Schmülling nyilatkozata szerint embertelen körülmények uralkodtak: nem volt elegendő számú WC és mosdó, és problémát jelentett az étkezés megoldása is.54 Augusztus 11-én a kelet-berlini külügyminisztérium épületében a két fél képviselői között egyeztetés zajlott az ügyben, de csak egyfajta patthelyzet alakult ki. A keletnémet fél az NSZK-t hibáztatta azért, hogy az állampolgárai illegálisan tartózkodnak az állandó képviseleten, és nem hagyják el az épületet. A nyugatnémet fél ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy bár ők az elviselhetetlen körülmények miatt kérték a keletnémet állampolgárokat az épület elhagyására, azok azonban félnek az esetleges büntető szankcióktól, amelyek az NDK-ban várhatnak rájuk. A nyugatnémet kormányzati tisztviselők jelezték: cselekvésük a helsinki záróokmányban megfogalmazott elveknek megfelel, és nem kényszeríthetik erőszakkal a maradni szándékozókat a képviselet elhagyására. A dán követség esetére hivatkozva azt kérték, hogy a keletnémet fél gondolja át, milyen következményei lennének a belnémet kapcsolatokban a segítséget kérő emberek erőszakos kiutasításának. A kancellár azt üzente a keletnémet felső vezetésnek, hogy szerinte a két kormány által együttesen elfogadott politikai megoldás lenne célravezető a kialakult helyzetben.55 Miután az augusztus 11-i megbeszélés eredménytelenül zárult, Kohl 14-én levelet írt Honeckernek. Ebben ismét közös politikai megoldást sürgetett, és javasolta, hogy a két kormány megbízott képviselői informális megbeszéléseket folytassanak egymással.56 Kohl titokban akarta tartani az egyeztetéseket, ezért úgy gondolta, hogy nem az NDK külügyminisztériumának az épületében és nem is munkaidőben kellene tárgyalni, hanem diszkréten, szükség esetén akár négyszemközti formában. Honecker augusztus 17-i válaszában „visszadobta a labdát". Továbbra is kifogásolta, hogy az NSZK megengedi a keletnémet állampolgároknak az állandó képviseleten való tartózkodást, és a megoldást a haladéktalan kiutasításban látta. Honecker megerősítette, hogy az érintett személyeknek nem kell félniük semmilyen szankciótól vagy hátránytól. Nem zárkózott el az informális egyeztetésektől, de - megismételve a korábban már többször hangoztatott elvet - jelezte, hogy ezt csak olyan keretek között tudja elképzelni, ha egyik ország részéről sincs beavatkozás a másik belügyeibe.57 120 Külügyi Szemle
