Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MENEKÜLTKÉRDÉS ÉS RENDSZERVÁLTOZÁS - Masát Ádám: A menekültkérdés szerepe az NDK rendszerváltozásának folyamatában. Diplomáciatörténeti adalékok a berlini fal leomlásához
A menekültkérdés szerepe A levélváltás eredményeként a kormányzatok képviselői augusztus 18-án tárgyaltak egymással. Az álláspontok egyfajta megmerevedése volt megfigyelhető, ugyanakkor új szempontok is felmerültek. A külügyminiszter első helyettese, Herbert Krolikowski nehezményezte, hogy az NSZK budapesti nagykövetségén útleveleket állítottak ki keletnémet állampolgárok számára. A fő problémát nem is abban látta, hogy az sérti a nemzetközi egyezményeket, hanem úgy vélte, a hír hallatán újabb honfitársai érkeznek majd a nyugatnémet követségekre abban a reményben, hogy számukra is létezik valamilyen egyedi megoldás, amelynek segítségével az NSZK-ba juthatnak. Krolikowski szerint egyszer és mindenkorra rendezni kell a kérdést - azaz a követségekre menekült személyeket ki kell utasítani -, különben a probléma mindig újra fog termelődni.58 Franz Bertele, az NSZK kelet-berlini állandó képviseletének vezetője válaszában azt hangsúlyozta, hogy a magyarországi útlevélkiadás megfelel a nemzetközi jogi előírásoknak és a bilaterális egyezményeknek. A kérdés megítélésében tehát nem volt egyetértés a két fél között. Bertele megkérdőjelezte az NDK-nak a követséget elhagyók büntetlenségével kapcsolatban tett ígéretének komolyságát. Elmondta, hogy a különböző társadalmi rétegekhez tartozó keletnémet állampolgárok keserű tapasztalatokról számoltak be neki a keletnémet szervek és hatóságok általános eljárását illetően.59 A tárgyalás csaknem kétórás egyeztetés után, eredménytelenül fejeződött be: egyik fél sem engedett az álláspontjából. A Szövetségi Kancellária Hivatal vezetője, Rudolf Seiters személyesen tájékoztatta erről az állandó képviseleten tartózkodó keletnémeteket. Közülük száztizenöten írták alá az augusztus 20-án a kancellárnak címzett levelüket. Tisztelt Kohl Kancellár Úr! Mi 115-en, akik a Szövetségi Köztársaság kelet-berlini állandó képviseletén tartózkodunk és kiutazni szándékozunk, segítségért fordulunk Önhöz. (...) Amit az emberek ebben az államban [az NDK-ban] megéltek és meg kell élniük, szinte elképzelhetetlen. Nem mehetnek a feleségek a férjükhöz, a gyerekek a szüleikhez, az ápolásra szorulók pedig nem kapnak segítséget a rokonoktól. A családi kötelékeket megszakítják, az NDK hatóságai pedig önkényesen döntenek arról, hogy mi számít humanitárius oknak. Sokunktól elvették a lehetőséget, hogy a szakmájukat gyakorolják, másokat a szakmájuk miatt tartanak akaratuk ellenére az NDK-ban. Politikai véleményszabadságot nem biztosítanak számunkra. Nem ritkák a 2-5 év alatt többszörösen negatívan elbírált kiutazási kérelmek. Egy újabb kérelem benyújtása csak akkor lehetséges, ha a kérelem elutasításának okai már nem állnak fenn. A keletnémet állam így tetszőlegesen folytatja az emberi jogok megsértésének láncolatát. (...) Ezért mi mindannyian eltökéltek vagyunk arra, hogy egy számunkra elfogadható megoldásig az állandó képviselet területén maradjunk. Ennek 2014. tél 121
