Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Szabó Tamás: Magyarország, Románia és az RMDSZ kapcsolatrendszere az alapszerződés tárgyalásának időszakában (1992-1996)
Szabó Tamás való meghívását ne csak a szakértői tárgyalásokon, hanem a magas rangú találkozókon - államtitkári és külügyminiszteri szinten - is napirenden tartsa. A külügyminisztériumi iratokban a saját véleménye alátámasztására felhozott legtöbb érvet a román kormány részéről azonosítottam, ami azzal magyarázható, hogy az RMDSZ javaslata nagy ellenállást váltott ki a román kormányban és diplomáciai testületben - annak ellenére, hogy a magyar kormány ígéretet tett arra, hogy a tárgyalásokba bevonják a magyarországi románság képviselőit is. Az RMDSZ kérésére maga a külügyminiszter, Adrian Nästase válaszolt, elutasítva a szövetség felvetését. Szőcs Gézához intézett levelében kifejti: A romániai magyar nemzeti kisebbség helyzetét érintő kérdések nem képezik és nem képezhetik kormányunk és a magyar kormány közötti megbeszélések tárgyát. Kizárólag Románia kormányának áll módjában és kötelessége is a legmagasabb nemzetközi jogi normák szintjén intézkedni a magyar kisebbséghez tartozó személyek jogainak biztosítása és ezen kisebbség identitásának védelme érdekében... Valóban igaz, hogy az utóbbi két évben külföldről igen gyakran hangoztattak követeléseket és próbálták Románia kormányát a magyar nemzetiségű román állampolgárokra vonatkozó különféle intézkedések hozatalára kényszeríteni. Ez azonban nem teremt jogot, és nem jelenti azt, hogy kormányunk valaha is elfogadja az állampolgárai sorsáért viselt felelősség - függetlenül azok etnikai származásától - mással való megosztását.44 Az RMDSZ tárgyaló félként való megjelenése az 1992. május 18-19. között megrendezett külügyi államtitkári találkozón is felmerült. Katona Tamás államtitkár felvetésére Teodor Melescanu azt mondta: „...arra nincs közvetlen lehetőség, és ellentétes a nemzetközi gyakorlattal, de meg kell ismerni a kisebbségek törekvéseit".45 A román ellenállás a június elején lezajlott emlékeztető tárgyalásokon is megmutatkozott. Ion Diaconu, a román külügyminisztérium nemzetközi jogi főosztályvezetője Szőcs Ferencnek a következőt mondta ezzel kapcsolatban: „Az RMDSZ képviselőinek a két ország államközi szerződéséről folyó tárgyalásaiba való bevonása román oldalról alkotmányjogilag megoldhatatlan." Ezt azzal indokolta, hogy a szövetség példája nyomán a szélsőségesek is helyet követelnének a tárgyalóasztalnál.46 A román elutasítás indoklásául szolgáló másik beszédes példát Mihai Enescu, a külügyminisztérium területi igazgatója szolgáltatta. A bukaresti magyar nagykövetség ügyvivőjével, Bitay Károllyal folytatott beszélgetésen Enescu kifejtette: „Ha a tárgyalásokon az RMDSZ is részt venne, az megkérdőjelezné nemcsak a kormány, de a külügyminisztérium illetékességét is, hogy megkülönböztetés nélkül minden állampolgárt képviseljen." Hosszabb távon pedig oda vezetne, hogy egyes nemzetközi fórumok előtt az országot nem egy hivatalos delegáció, hanem az RMDSZ képviselné.47 88 Külügyi Szemle
