Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Lakatos Artúr: A román külpolitikai nyitás és Románia helyzete a szocialista táboron belül, magyar diplomáciai dokumentumok tükrében, 1965-1968
A román külpolitikai nyitás szomszédos országokban élő magyar kisebbség sorsával, hogy azt Trianon kedvezményezettjei kihívásként foghassák fel - nem is lett volna meg sem a saját ereje, sem pedig a nemzetközi támogatottsága hozzá román részről mindvégig megmaradt egyfajta ellenérzés, ami hullámzó intenzitással napjainkban is tart. Erre a keserű tényre világít rá egy 1966-os összefoglaló nagyköveti jelentés, amely szerint Románia szocialista táboron belüli kontaktusainak intenzitása, Albániát leszámítva, mind meghaladják a magyarokkal való kapcsolatokét.44 A tényt, hogy a kétoldalú kapcsolatok során a román fél képviselői a magyarokkal szemben udvariasak, de gyanakvóak, Budapest meglehetősen jól érzékelte, saját kádereinek jelentéseiből. A magyar külügy - s annak keretén belül is maga Erdélyi Károly miniszterhelyettes - állandó jelleggel kért tájékoztatást a többi minisztériumtól és az azoknak alárendelt igazgatóságoktól a kétoldalú magyar-román viszonyok alakulásáról, s azokat rendszeresen meg is kapta. A következőkben, a teljesség igénye nélkül, szemelvényeket mutatok be e tájékoztatók szövegéből, melyekből - a problematika sokszínűsége mellett és ellenére - egy meglehetősen koherens kép rajzolódik ki. Szirmai Jenő SZÖVOSZ-elnök 1965. november 4-én Erdélyihez intézett levelének szövege szerint a román Centrocooppal baráti a viszonyuk, de a kezdeményezést mindig a magyarok teszik meg, amit aztán a románok kedvezően fogadnak. Az elnöki szintű kapcsolatok „kissé egyoldalúak", Constantin Mateescu, aki 1950 óta a román szervezet elnöke, csak rövid átutazáson van Budapesten, és bár az elmúlt 15 évben állandóan hívták hivatalos látogatásra és üdülésre is, de e meghívások alól az elfoglaltságaira hivatkozva mindig kibújik.45 Veres József munkaügyi miniszter szerint 1964-ig a szocialista országok küldöttségei között teljes volt az egyetértés, de azóta változást érzékel a román elvtársak viselkedésében. Több ízben foglalnak el a többi szocialista országétól eltérő álláspontot, és emiatt vita is kialakul.46 Egy, a Varsói Szerződés keretében folyó katonai együttműködést bemutató dokumentum így ír a hadseregek közötti kapcsolatokról: A felsorolt formák a két ország hadseregének kapcsolatában általában nem jelentenek sem többet, sem kevesebbet azoknál a kapcsolatoknál, amelyek a Román Néphadsereg és a többi szocialista ország fegyveres erői között ez ideig kialakultak. Viszont feltétlenül le kell szögezni azt, hogy a Román Néphadsereg és a Magyar Néphadsereg kapcsolata ez ideig alatta marad annak a szintnek, ami két szomszédos szocialista ország hadserege között indokolt lenne, és ami a Magyar Néphadseregnek a többi szocialista ország fegyveres erői felé már régen megvan.47 Hasonlót állapít meg egy 1967. június 6-ára keltezett nagyköveti jelentés, mely szerint „az elmúlt utolsó két-három évben a kapcsolatok mindinkább szélesedtek és 2014. tél 57
