Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Lakatos Artúr: A román külpolitikai nyitás és Románia helyzete a szocialista táboron belül, magyar diplomáciai dokumentumok tükrében, 1965-1968
Lakatos Artúr ellen is, holott tavaly még egyetlen védelmezőjükként tekintették magukat. Arra törekszenek, hogy 25 pontjukat fogadtassák el a nemzetközi kommunista mozgalom alaptörvényeként. Változás van a tekintetben is, hogy mi a vitát beszüntettük, ők folytatják. Mi ennek ellenére a nyílt vita beszüntetése, a belső tárgyalások mellett vagyunk.41 Az utóbbira pedig Constantin Mateescunak, a romániai termelői szövetkezeti központ (Centrocoop) elnökének a példáját hozhatjuk fel, aki 1966 szeptemberében feleségével együtt egy hétig volt a Szövetkezetek Országos Szövetsége (SZOVOSZ) vendége, és a személyes beszélgetés során kritizálta a kínaiakat: elmondta, hogy volt Kínában, ahol sok helytelen dolgot látott, és nem helyes, hogy a kínaiak nem tudják összehangolni vélt vagy valós igazságaikat a szocialista tábor többi részével.42 Hogy Mateescu véleményét mennyire osztották más román középvezetők - ha egyáltalán tekintetbe vettek olyan marginális kérdéseket, mint hogy milyen kihívást jelent a szocialista tábor belső egységére Kína -, nem tudni. Tény az, hogy különösebb érdeklődés nem övezte Romániában a kérdést, sem a szovjetbarátság, sem pedig a szovjetellenesség szempontjából nézve. E téren a csúcsvezetés lavírozása teljesen független maradt a román társadalom esetleges reakcióitól, nem úgy, mint a szomszédos Magyarországgal és általában véve a magyarsággal szembeni viszony. A magyar-román államközi viszony Mivel a magyar-román kapcsolatok témájában Földes György terjedelmes kötetet írt már,43 és a kérdés több fiatal kutatónak is az érdeklődési területét képezi, ezúttal nem célom a rendkívül sokoldalú, a társadalom és a gazdaság megszámlálhatatlan területén kialakult kapcsolatrendszernek a minden aspektusra kitérő bemutatása, sem a magas szinten lezajlott események teljes körű kronologikus bemutatása. Ezúttal mindössze arra törekszem, hogy átfogó képet nyújtsak azokról a főbb tényekről és jelenségekről, amelyek a kétoldalú kapcsolatrendszert alapjaiban meghatározták, illetve amelyek a későbbi események alapját képezték, és akár napjainkban is rendelkezhetnek aktuális és értékelhető üzenettel. A szocialista táboron belül közös érdeknek számított az együttműködés, ezt nemcsak a legerősebb (szovjet) partner, hanem a kisebb országok vezető elitje is érzékelte. A magyar-román viszony a szocialista rendszer ezen időszakában meglehetősen felemás volt, hiszen a szomszédság és a rengeteg közös probléma sok területen együttműködésre kényszerítette a két országot, ugyanakkor az 1945-öt követő közös sors nem megoldotta, csak jegelte a történelmi ellentétet, amit elsősorban a román fél érzékelt. Habár Magyarország sem a Rákosi-, sem a Kádár-korszakban nem folytatott revizionista politikát, sőt kínosan ügyelt arra, hogy ne foglalkozzon olyan mértékben a 56 Külügyi Szemle
