Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Lakatos Artúr: A román külpolitikai nyitás és Románia helyzete a szocialista táboron belül, magyar diplomáciai dokumentumok tükrében, 1965-1968
A román külpolitikai nyitás diplomáciai gesztus gyanánt. Az eseményre júliusban került sor, mégpedig nem hivatalos látogatás formájában, mivel a román diplomácia olyan feladatot vállalt fel, amit a többi szocialista ország nem fogadott volna örömmel: Lyndon B. Johnson amerikai elnök üzenetét próbálta meg eljuttatni Kínába. Mao Ce-tung elutasította a román miniszterelnökkel való megbeszélést. Csou En-laj volt a legmagasabb rangú vezető, aki tárgyalt vele. Maurer kínai tárgyalópartnerei nem kívánták az üzenetet meghallgatni, közölték, hogy Johnsonnak, ha békéről beszél, egy szavát sem hiszik el. Csou En-laj még azt is hozzátette, bármit is üzen az amerikai elnök, az nem változtat a helyzeten. A román álláspontot meghallgatták ugyan, de nem reagáltak rá. A román diplomácia számára kényelmetlen volt a dolgok végkifejlete, ezt jelzi többek között az is, hogy amikor a magyar diplomaták a román külügytől információt kértek, azok elzárkóztak a válaszadástól. Erre a magyar nagykövet megemlítette - mintegy jelzésképpen is -, hogy a nyugatiak sokkal több információval rendelkeznek és közölnek az ügyről. Vincze informátorok révén szedte össze az értesüléseket, melyek a románok kínai útjáról szóló jelentésében foglaltakat képezték.39 Ezeknek az eseményeknek a tükrében úgy látszik, hogy habár mindkét fél részéről lett volna igény a román-kínai közeledésre, az ez irányú erőfeszítéseket nem koronázta siker. A kudarc oka az eltérő megközelítésben rejlik: míg a románok praktikus dolgokról szerettek volna tárgyalni, a kínaiak politikai szövetségest kerestek. Valószínű, hogy a kínaiak tanultak az erőszakosság kudarcából, mivel Ceau§escu 1971-es pekingi látogatása már egészen más hangulatban zajlott - és akkor már rendelkeztek egy Romániánál sokkal erősebb állam vezetője, Richard Nixon fogadásának a tapasztalataival is. Másrészt viszont Románia is igyekezett gesztusszerűen kiskapukat nyitva hagyni, még ha az konfliktushoz is vezetett más szocialista országok képviselőivel. így például 1968. február 26-án, a kommunista pártok budapesti kongresszusáról a román delegáció kivonult, mert a többen Romániát kritizálták, és a szovjetek megpróbáltak egy, a kínaiakat elítélő nyilatkozatot elfogadtatni.40 Ugyanakkor a más országok képviselőivel folytatott megbeszélések során - úgy a román csúcsvezetők, mint a középkáderek - megengedték maguknak a kínai külön út kritizálását, és nem zárkóztak el attól sem, hogy mások kritikáit is meghallgassák. Az előbbire jelentenek példát az 1965. június 16-án folytatott román-magyar pártközi tárgyalások Bukarestben. Akkor ugyanis a két küldöttség vezetőjének, Kállai Gyulának és Gheorghe Apostolnak a megbeszélései során a kínai kérdés is szóba került. A felek egyetértettek az USA vietnami agressziójának elítélésében, a Szovjetunióval való barátságot hangsúlyozták, továbbá kritikával illették a kínai vezetést, mint amelynek akadékoskodása akadályozza az európai segítség Vietnamba érkezését is. A dokumentumok tanúsága szerint Kállai így fogalmazott: A Kínai Kommunista Párt vezetői nyíltan beszélnek arról, hogy a XX. kongresszus ellen vannak, a szovjet párt és állam vezetőinek - akik Hruscsov követői - szintén el kell tűnniük. Nyíltan fellépnek a moszkvai nyilatkozatok 2014. tél 55
