Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-NÉMET KAPCSOLATOK - Schmidt-Schweiser, Andreas - Dömötörfi Tibor: A magyar-nyugatnémet kapcsolatok dinamikus időszaka: a diplomáciai kapcsolatok felvételétől a határnyitásig, 1973-1989
Andreas Schmidt-Schweizer - Dömötörfi Tibor A Magyarország részéről megnyilvánult Nyugat felé való gazdasági nyitásnak és reformtörekvéseknek,36 valamint a - viszonylag - nyugodt belpolitikai helyzetnek köszönhetően a magyar tervek Bonnban termékeny talajra hullottak. 1986 februárjában Horst Teltschik, Helmuth Kohl kancellár tanácsadója és Horváth István nagykövet fontos bonni tárgyalópartnere látogatást tett a budapesti Külügyminisztériumban, az immár államtitkári posztot betöltő Horn Gyulánál.37 Teltschik kifejtette Hornnak, hogy az NSZK tovább kívánja erősíteni az együttműködést Magyarországgal, és különleges „bizalmi viszony" kialakítására törekszik. Nyilvánvalóan bizonyos fenntartások eloszlatása érdekében, amelyek szerint Bonn a „keleti tábor" megosztásán ügyködik, Teltschik hozzátette, „hogy az NSZK nem akar olyan különleges viszonyt létesíteni Magyarországgal..., amely kijátszható lenne a VSZ többi tagországa ellen".38 (Egyrészt Bonn kétségtelenül figyelmet fordított arra, hogy ne provokáljon bizonytalan kimenetelű zavarokat a keleti szövetségi rendszerben, másrészt viszont érdekelt volt Magyarországgal - mint „a keleti blokk legszalonképesebb országával"39 - a lehető legszorosabb kapcsolatok kialakításában.) A szövetségi kormány konstruktív szándékait Teltschik azzal igyekezett alátámasztani, hogy kijelentette, Bonn teljes mértékben és konkrét lépésekkel fogja támogatni Magyarországot a Közös Piaccal való megállapodást szolgáló tárgyalások során, síkra száll a magyar importot korlátozó COCOM-lista felülvizsgálata érdekében, és javasolja, hogy a két kormányzat a kelet-nyugati viszonyt érintő minden kérdésben egyeztesse az álláspontját, és lehetőség szerint közös javaslatokat terjesszen elő. 1986 tavaszán-nyarán nyilvánvalóvá vált, hogy a Kádár János körüli legfelsőbb vezetés is kész volt arra - a kritikus gazdasági és pénzügyi helyzetre való tekintettel -, hogy változás történjék a bilaterális politikai kapcsolatokban. Ez különösen a kultúra terén mutatkozott meg. Horn államtitkár 1986 áprilisában ennek megfelelően jelezhette a nyugatnémet tárgyalópartnerei felé, hogy Magyarország „szívesen... [látná] az NSZK fokozottabb részvételét a magyarországi német nemzetiség kulturális igényeinek kielégítésében",40 és hogy a Politikai Bizottság szabad utat adott az itt létesítendő nyugatnémet kulturális központról való tárgyalásoknak.41 Budapest részéről a kulturális intézet - egyelőre egyoldalú - létrehozását bizonyos bonni ellenszolgáltatásokhoz igyekeztek kötni, mint a műszaki-tudományos egyezmény aláírása, a vízumkönnyítés, illetve a kulturális célokat szolgáló hitel nyújtása, a magyarországi német kultúra ápolása céljából. Az 1986 tavaszától-nyarától a bilaterális kapcsolatok terén bekövetkezett minőségi változások természetesen kihatottak a politikai érintkezések további fejlődésére is. A külügyi tárcák, illetve az MSZMP és az SPD közötti, a második hidegháború idején is intenzíven ápolt, fentebb említett kontaktusok mellé immáron új területek is felzárkóztak, különösen az egyes szakminisztériumok szintjén, és addig kevésbé preferált témaköröket is bevontak (például a kutatás és technológia, a környezetvédelem vagy a belügyi együttműködés terén). A magyar gazdasági és pénzügyi válság gyors ütemű 30 Külügyi Szemle
