Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-NÉMET KAPCSOLATOK - Schmidt-Schweiser, Andreas - Dömötörfi Tibor: A magyar-nyugatnémet kapcsolatok dinamikus időszaka: a diplomáciai kapcsolatok felvételétől a határnyitásig, 1973-1989
Andreas Schmidt-Schweizer - Dömötörfi Tibor kölcsönös kereskedelmi érdekek, illetve az egymást kiegészítő termelési struktúrák, a bilaterális kapcsolatok ideológiamentesítésére irányuló készség mindkét fél részéről, a „korlátozott szabadságok" politikája Magyarországon és a kölcsönös turistaforgalom, valamint a magyar külkereskedelem Nyugat felé való nyitása, illetve liberalizációja. És kétségtelenül nem lebecsülendő szerepet játszottak a vezető magyar és német politikusok közötti (nyílt) személyes szimpátiák is, például Kádár János és Willy Brandt, illetve Helmut Schmidt esetében. Ennek fényében válik érthetővé, hogy - amennyiben a nemzetközi helyzet, illetve a kelet-nyugati konfliktus megengedte - a Német Szövetségi Köztársaság „Keletre tekintése" különösen Magyarországra irányult, míg magyar részről (Ausztria mellett) az NSZK-t látták a Nyugat felé nyíló fontos kapunak. Az a tény, hogy ebben a gazdasági motívumok nem éppen alárendelt szerepet játszottak, nem szorul különösebb magyarázatra. Mindazonáltal Bonn és Budapest nyilvánvaló törekvése arra, hogy a Kelet és a Nyugat között „hídfunkciót" ellátva megakadályozzák a szövetségi rendszerek közötti, az emberiség fennmaradását veszélyeztető konfliktust (különösen az 1980-as évek első felében), és valamiféle összeurópai „közösségiséget" hozzanak létre, mindenképpen elismerést érdemel. A diplomáciai kapcsolatok felvételétől a „második hidegháború" kezdetéig (1973 vége -1979 vége) A Bonn és Budapest közötti diplomáciai kapcsolatok 1973. december 21-én történt felvételével új fejezet kezdődött a nyugatnémet-magyar viszonylatban. Ez legnyilvánvalóbban az ún. „látogatási diplomácia" rendkívül dinamikus fellendülésében mutatkozott meg. Az 1979-ig terjedő hat évben a miniszteri szintű politikai tárgyalások száma ugrásszerűen megnövekedett. Első helyen említendőek Walter Scheel, illetve Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet, valamint Púja Frigyes magyar külügyminiszter kölcsönös látogatásai (1974,1976,1977), továbbá Hans Friderichs, illetve Otto Graf Lambsdorff szövetségi gazdasági miniszterek tárgyalásai Bíró József külkereskedelmi miniszterrel (1974, 1975,1976,1978). Egyidejűleg sor került Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) két vezetőjének, Willy Brandtnak és Herbert Wehnernek az első magyarországi látogatására (1978,1979), mint ahogy nyugatnémet párt-, frakció- és más parlamenti delegációk fogadására, külügyminisztériumi beosztottak rendszeres konzultációira. Az újonnan létrehozott kormányközi Gazdasági, Ipari és Műszaki-együttműködési Vegyes Bizottság éves gyakorisággal ülésezett. A „látogatási diplomácia" csúcspontját a két ország legfelső politikai vezetőjének első találkozásai képezték, amelyek szokatlanul nyílt, barátságos légkörben zajlottak: 1977 júliusában Kádár János látogatott a Német Szövetségi 20 Külügyi Szemle
