Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-NÉMET KAPCSOLATOK - Schmidt-Schweiser, Andreas - Dömötörfi Tibor: A magyar-nyugatnémet kapcsolatok dinamikus időszaka: a diplomáciai kapcsolatok felvételétől a határnyitásig, 1973-1989
A magyar-nyugatnémet kapcsolatok dinamikus időszaka: a diplomáciai kapcsolatok felvételétől a határnyitásig, 1973-1989 Andreas Schmidt-Schweizer - Dömötörfi Tibor A jelen tanulmány tárgya a Német Szövetségi Köztársaság és a Magyar Népköz- társaság közötti kapcsolatok dinamikus fejlődése a diplomáciai kapcsolatok 1973. végi felvételét követő másfél évtizedben.1 Miután magyar részről az 1960- as évek közepétől - ténylegesen és propagáltan - politikai és gazdasági reformokat vezettek be, az NSZK-ban pedig 1969 végétől, Willy Brandt szövetségi kancellár alatt az „új keleti politika" érvényesült, a nyugatnémet-magyar viszonyban - a második világháború után lényegében első ízben - oldódott a feszültség, és érezhető közeledés volt tapasztalható a két állam között. Ez a folyamat erőteljes új impulzust kapott a Bonn és Budapest közötti diplomáciai kapcsolatok 1973. december 21-i felvétele által. A fellendülés kezdetben főleg a gazdaság és a politika, illetve a diplomácia terén volt érezhető, később kiterjedt a kulturális szférára is. A bilaterális kontaktusok 1989-ig - amint ezt a következőkben korszakok szerint és nagy vonalakban vázolni fogjuk - korábban elképzelhetetlennek tartott, ha néha nem is problémamentes sokszínűséget és intenzitást értek el. A két állam a területét, lakosságszámát, gazdasági potenciálját és a nemzetközi politikában elfoglalt helyét tekintve természetesen jelentősen különbözött egymástól. Kapcsolataik terén a tárgyalt másfél évtizedes időszakban kétségkívül számos rendszerimmanens ellentmondással és nehézséggel is meg kellett birkózniuk.2 Itt elsősorban a nyugatnémet és a magyar vezető körök alapvetően antagonisztikus világnézetére, a gazdasági struktúrák inkompatibilitására, a politikai intézményrendszerek eltérő működésmódjára, valamint az egymással szemben álló szövetségi rendszerekhez való tartozásra kell utalnunk. Az a tény, hogy az említett ideológiai és intézményes ellentétek, illetve a politikai, gazdasági és társadalmi különbségek ellenére a kétoldalú kapcsolatok szokatlan, sőt végül látványos módon fejlődtek, számos tényező összjátékára vezethető vissza. Egyebek mellett itt említendőek elsősorban a távolra visszanyúló és sokrétű történelmi hagyományok, a két nemzet és állam - viszonylag - konfliktusmentes együttélése, a 2014. tél 19
