Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)

2014 / 3. szám - KÖNYVSZEMLE - Klasszikus diplomácia versus bipoláris rend (Gazdag Ferenc)

Klasszikus diplomácia versus bipoláris rend hogy a Szovjetunió és a nevében Magyarországon tevékenykedő, Rákosi vezette, mosz- kovita kommunista csoport miként semmisítette meg a háború romjaiból kibontakozó demokratikus fejlődés minden intézményes feltételét. És azt is láthatjuk, miként épí­tették ki a szovjet rendszer pontos hasonmását egy olyan társadalomban, amely töme­gesen elutasította a kommunista ideológiát. Pontról pontra követhetjük, hogy Magyar- ország szuverenitása és függetlensége miként alakult át a proletár internacionalizmus védelmezésévé, s miként használták fel az országot a kommunista ideológia és egy szuperhatalom érdekeinek védelmezésére. Nem igazán jó érzés az aprólékos, levéltári adatok tömege, „1 vonultató eseménytör­ténetet olvasni egy még általánosabb szempontból sem. A Fejérdy könyvében leírt idő­szak a magyar történelemnek egy olyan fordulatát rögzítette, amely a 16. századtól visz- szatérően az egyik jellemzője a magyar fejlődésnek. A korán elhunyt magyar történész, Szűcs Jenő az egyik, nagy nemzetközi figyelmet kapott esszéjében - Vázlat Európa három történeti régiójáról (1983), illetve ennek francia kiadása, Les trois Europe (1985), amelynek az előszavát Fernand Braudel írta - az európai társadalomtörténet elméleti kérdéseit tekintette át. Ilyen kérdéseket vizsgált: Melyek a „nyugatias" társadalomszerveződés legfontosabb elemei? Hogyan alakult Kelet-Európa szerkezeti fejlődésének menete? S hogyan jött létre a kettő között egy sajátos alkatú képlet: Közép-Kelet-Európa? Hova tartoznak azok az országok, amelyek a történelmi viharok következtében hol a nyugati, hol a keleti fejlődés jellemzőit mutatják? A magyar történetírásban közhely azt a fordulatot használni, hogy Magyarország kompország, amely hol a Kelet nyugati peremén, hol a Nyugat keleti perifériáján ta­lálható. A Fejérdy-kötet pontosan azt a fordulatot mutatja be, amikor Magyarország néhány év alatt a Kelet részévé, a szovjet birodalom elemévé vált. A mindössze 5 év alatt lejátszódott brutális fordulat csak növelte az ország rettenetes háborús vesztesége­it: a háború anyagi pusztításait (a nemzeti vagyon mintegy 40 százaléka, a lakosságnak pedig 6,2 százaléka veszett oda) szinte azonnal követték a kommunista tisztogatás ál­dozatai is. A kommunista fordulat kiűzte az országból a teljes magyar arisztokráciát, s az államigazgatás jelentős részét és az értelmiségiek javát is. A Fejérdy által vizsgált három országban emiatt alakulhatott ki olyan méretű és összetételű diaszpóra, amely a kommunista titkosszolgálat állandó figyelmére számíthatott. Különösen fájdalmas a frankofón tükör nézegetése napjainkban, a rendszerváltás után lezajlott európai visszaintegrálódás perspektívájában. A szocialista tervgazdaság piacgazdasággá való átalakítása - a demokratikus politikai struktúra mindent elborító vitái mögött - valamennyi volt szocialista ország, így Magyarország számára is hatal­mas veszteségekkel járt. A szakirodalomban udvariasan „transzformációs veszteség­ként" említett károk mértéke egyes szakértők szerint megközelíti a világháborús vesz­teségekét. Külföldiek kezére került a magyar termelő vagyon, a kritikus infrastruktúra egy része, a pénzügyi szektor, aminek következtében folyamatossá vált az országban 2014. ősz 195

Next

/
Thumbnails
Contents