Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Szalai Máté: A kisállamok külpolitikai elemzésének módszertani alapjai
Szalai Máté • oroszlánok: a nemzetközi rendszer vezetői; • bárányok: a gyenge államok, amelyeknek célja a status quo védelme és saját túlélésük; • sakálok: a nagyállamokhoz hozzácsapódó kisebbek, melyeknek célja, hogy a másik erősségét kihasználva nagy profitra tegyenek szert; • farkasok: erős államok, amelyek nem elégedettek a status quóval, és az oroszlánok trónjára törnek. A dzsungelmodellben tehát a kisállamokra vagy bárány-, vagy sakálszerep jut. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ezen országok vagy megmaradnak korlátozott külpolitikai tevékenységüknél, vagy szövetségre lépnek egy nagy állammal, és megpróbálják kihasználni annak hatalmát a saját céljaik elérésére. E sakálszerepet azonosítja a neorealizmus több kutatója is a kisállamok biztonsági deficitjével kapcsolatban. Sokan alapfelvetésként fogadják el, hogy a kisállamok önmagukban nem képesek fenntartani a saját biztonságukat, ezért szükségszerűen más partnereket keresnek, hogy a másik fél egyedül vagy vele közösen biztosítsa a túlélését. Ez a kiindulópont az erőpolitika premisszáiból és a nemzetközi rendszer anarchikus természetéből eredezteti a kisállamok viselkedését: ha egy kormányzat nem képes katonai erőt felállítani, akkor keres valakit, aki meg tudja őt védeni. Wiberg a hidegháború végén írt tanulmányában öt olyan stratégiát említ, amelyek közül a kisállamok választhatnak:60 • bilaterális szövetségi kapcsolatok építése egy nagyhatalommal;61 • szövetség két vagy több kisebb állam között; • egy nagyhatalmat is magában foglaló szövetségbe való belépés; • el nem köteleződés és semlegesség; • el nem köteleződés deklarált semlegesség nélkül. Látható, hogy ezek közül egyik alternatíva sem garantálja teljes mértékben a túlélést. Wiberg megemlíti, hogy a két világháború között e taktikák mindegyikére volt példa az európai kisállamok esetén, ennek ellenére szinte kivétel nélkül elbuktak a második világháborúban.62 Ez ismét felveti a kérdést: a kisállamok túlélése mennyire függ, egyáltalán függ-e bármilyen mértékben a választott stratégiától, vagy sokkal inkább kizárólag a nemzetközi rendszertől és a nagyhatalmak kedvétől? A kisállamok külpolitikájának korlátozottságával és aktivitási szintjével kapcsolatosan a legtöbbet idézett megállapítások East nevéhez fűződnek.63 Tanulmányában két elméleti modellt hasonlított össze és tesztelt empirikus úton. Megállapításai szerint a korlátozott emberi és pénzügyi erőforrások miatt a kisállamok természetszerűleg nem képesek sem funkcionálisan, sem földrajzilag lefedni a nemzetközi politika teljes spektrumát.64 A kormányközi interakciókat vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az aktivitás tekintetében egyértelműen a méret, és nem a fejlettségi szint a meghatározó. 158 Külügyi Szemle
