Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Szalai Máté: A kisállamok külpolitikai elemzésének módszertani alapjai
A kisállamok külpolitikai elemzésének módszertani alapjai East megállapításait sokan vitatták, többek között Robert D. Duval és William R. Thompson.65 Szerintük East a kutatása során önkényes definíciót alkotott a kisállamok leírására, illetve az empirikus kutatásai alapján használt minta módszertanilag hibás volt, mert túlsúlyba kerültek benne az európai és latin-amerikai országok. Calenzo és Muhindo már úgy hivatkozik a neorealizmusra,66 mint amely szerint a gazdasági, politikai stb. erőforrások mértéke fordítottan arányos az aktivitás szintjével, vagyis minél kisebb egy állam, annál nagyobb aktivitásra van szüksége túlélésének biztosításához. Megállapíthatjuk tehát, hogy aktivitás tekintetében megosztottak a neorealista kutatók. East nagy vitákat kavart tanulmánya utal a kisállamok külpolitikai eszközrendszerének korlátozottságára is. Véleménye szerint a kapacitások alacsony szintjéből egy, az erőszak alkalmazását elutasító és a békés diplomáciai, multilaterális eszközöket támogató magatartás következik.67 Megemlíti azonban, hogy ha nem a kis méretből, hanem a korlátozott döntéshozatali képességekből és emberi erőforrásokból indulva építünk fel egy modellt, akkor ennek épp az ellenkezőjére következtethetünk: ezek alapján a kisállamok esetén gyakran a nagy kockázati faktorral jellemezhető magatartás (high risk behavior) fog megjelenni. Ennek oka, hogy egy-egy nemzetközi politikai eseményre vagy válságra sokkal lassabban és sokkal később tudnak reagálni, amikor már kevesebb lehetőség közül választhatnak. A kisállami külpolitika aktivitása mellett tehát a kockázatvállalás kérdése is megosztja a szakirodalmat.68 Neoliberális institucionalizmus Ez az elmélet sok tekintetben rokon a neorealizmussal, kiindulópontja szintén a biztonsági deficit létezése és a korlátozott erőforrások mint determinánsok elismerése. A kisállamok célja ugyanaz: a túlélés biztosítása, de azt más és más eszközzel érik el. Ezen elmélet szerint a kisállamok törekedni fognak a nemzetközi rendszer azon intézményeinek, normáinak és szabályainak a megerősítésére, amelyek garantálják a túlélésüket. Ez a taktika jelentheti a Wiberg által is említett szövetségek mellett olyan nemzetközi formális és informális normák érvényesítését, mint a nemzetközi jog, a béke és biztonság, az erőszakmentesség, valamint a nemzetközi intézmények megerősítése.69 East említett tanulmányában70 szintén hasonló viselkedésről írt. Ezen túl azokban a régiókban, ahol több kisállam is található, a kollektív biztonság normája alapján regionális biztonsági rendszereket hoznak létre. Ebből kiindulva feltételezhető, hogy a kisállamok nemzetközi tevékenysége aktívabbá válik a nemzetközi szervezetekben, de külpolitikájuk eszköztárából hiányozni fog a nemzetközi jog vagy a béke és biztonság megsértése, vagyis tartózkodnak az erőszakos lépésektől, valamint a diplomáciai megoldásokat, a globális és regionális vitarendező intézményeket preferálják. 2014. ősz 159
