Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Szalai Máté: A kisállamok külpolitikai elemzésének módszertani alapjai
Szalui Máté • Hajthatatlan (intransigent), amelynek a belpolitika a meghatározója. Az ilyen típusú külpolitika célja a nemzetközi környezet megváltoztatása a hazai érdekek és kihívások mentén. • Kezdeményező (promotive), amely képes figyelmen kívül hagyni mind a bel-, mind a külpolitikai kihívásokat, mert azok vagy gyengék, vagy kiegyenlítik egymást. E külpolitika célja egy új egyensúly elérése a két szféra között. • Konzerváló (preservative), amely mindkét típusú kihívásra kénytelen reagálni. Ez a klasszikus status í/wo-külpolitika. A másik elméletet Henrik Hansen fogalmazta meg 1974-ben. Befolyásolási képességnek (influence capacity) nevezte egy államnak a nemzetközi környezetre és szereplőkre való hatásának fokát, érzékenységnek (stress sensibility) pedig azt a mértéket, amennyire a nemzetközi környezet hatással lehet egy ország belpolitikai struktúráira. A kutató feltételezése (és a neorealizmus alapfeltevései) szerint minél nagyobb a mérete egy államnak, annál nagyobb a befolyásolási képessége, és minél magasabb szinten áll a modernizációban, annál nagyobb az érzékenysége.57 McGowan és Gottwald összeillesztette a két koncepciót: összekötötték a méretet, a képességeket és a külpolitikai magatartást, s vizuálisan elhelyezték azokat egy koordináta-rendszerben (1.1. ábra). Az ábráról leolvasható alaptétel szerint minél nagyobb egy ország befolyásolási képessége, annál inkább jellemző lesz rá a hajthatatlan külpolitika, hiszen a nemzetközi környezet sokkal fontosabb lesz számára, mint a belpolitika; és fordítva: minél kisebb a befolyásolási képessége, annál inkább hajlamos lesz beleegyező magatartást folytatni. így meg is találtuk az összekötő kapcsot a méret és a külpolitikai magatartás között: minél kisebb egy állam, annál kisebb befolyásolási potenciállal rendelkezik, és külpolitikáját nagy valószínűséggel a beleegyező magatartás jellemzi. Az ilyen államok számára a nemzetközi környezet jóval meghatározóbb, mint a belpolitika. A kutatók a modernitás és a külpolitikai magatartás közötti összefüggéseket is vizsgálták: ezek alapján minél modernebb egy (kis)állam, annál nagyobb az érzékenysége a külső változásokra, vagyis sokkal inkább jellemző lesz rá a konzerváló status quo-po- litika, mint a kezdeményező. Összességében tehát a modernitástól függően a kisállamokat leginkább a konzerváló, a kezdeményező és a beleegyező külpolitikai magatartás fogja jellemezni. Vegyük észre, hogy Vitai gyakorlatilag ugyanezt a három stratégiát írta le. 156 Külügyi Szemle
