Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Szalai Máté: A kisállamok külpolitikai elemzésének módszertani alapjai
A kisállamok külpolitikai elemzésének módszertani alapjai mögött tehát legalább annyi elméleti érvet tudunk felsorakoztatni, mint ellene, ezért nem jósolható meg előre, hogy ezek az országok nem fognak-e egy előre kigondolt stratégia szerint tevékenykedni. A továbbiakban számba veszem a szakirodalom által felsorolt lehetséges kisállami külpolitikai stratégiákat. Röviden leírom a fő elméleti nézőpontokat, és funkcionális szempontból összehasonlítom őket - vagyis megvizsgálom, hogy egy-egy konkrét témában mennyiben térnek el egymástól. A külpolitikai viselkedési minták elemzésekor egy általános leíráson túl a következő kérdésekre keresem a választ a különböző elméletek segítségével: • Milyen céljai vannak a kisállami külpolitikának, és milyen eszközök használata jellemzi? • Hogyan csökkentik a kisállamok a biztonsági deficit szintjét? • Milyen szintű külpolitikai aktivitás jellemzi a kisállamokat? • Mennyire és milyen tekintetben korlátozott a kisállami külpolitika? Jelen fejezetben négy koncepciót veszünk górcső alá. Elöljáróban le kell szögeznem, hogy a modellek nem zárják ki egymást, nincsenek feltétlenül ellentmondásban egymással, inkább csak más hangsúlyokat, prioritásokat fogalmaznak meg a kisállamok számára. A neorealista szemlélet: bárány- és sakálviselkedés A már többször említett neorealizmus alapvetéseiből vajon milyen külpolitikai viselkedés következik? Vitai 1967-es művében a kisállamok előtt álló külpolitikai lehetőségeket kutatva abból a feltevésből indul ki, hogy a kis méret magas szintű fenyegetésekkel és a függetlenség magas árával jár együtt, éppen ezért háromféle magatartás közül választhatnak: az egyik a lemondás passzív stratégiája, a második a környezet megváltoztatásának aktív stratégiája, a harmadik pedig a status quo megőrzésének defenzív stratégiája. Patrick J. McGowan és Klaus-Peter Gottwald is hasonló következtetésre jut,56 ám ők sokkal mélyebben és pontosabban írják le gondolatmenetüket, amely két elmélet összekapcsolására épül. Az első Rosenau adaptivitáselmélete, mely szerint egy állam külpolitikája a hazai és a nemzetközi politika változásaira való reagálásként írható le - a kérdés az, hogy melyik terület milyen súllyal esik latba. Ez alapján négyféle külpolitikát tudunk megkülönböztetni: • Beleegyező (acquiescent), amely leginkább a nemzetközi változásokra reagál, célja pedig a belpolitikai struktúrák megváltoztatása annak érdekében, hogy képessé váljon a külső problémák kezelésére; 2014. ősz 155
