Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Szalai Máté: A kisállamok külpolitikai elemzésének módszertani alapjai
Szalui Máté A kisállatni külpolitikai viselkedés elmélete A legtöbb elméleti megközelítés egyetért abban, hogy a kisállamok korlátozott erőforrásaik miatt és a nemzetközi rendszer anarchikus természeténél fogva biztonsági deficittel rendelkeznek; e hiányosság mértékéről és kezelési módjairól azonban eltér a kutatók véleménye. Sokak szerint e probléma következtében a függőség olyan óriási mértékű lehet, hogy kétségessé válhat, hogy ezeket az államokat politikailag függetlennek tekinthetjük-e egyáltalán. Mások finomabban fogalmaznak, ám többé-kevésbé minden kutató egyetért abban, hogy a kisállamoknak valamilyen speciális, csak rájuk jellemző problémakörrel kell szembenézniük, és valamilyen módon kezelniük kell a méretükből adódó kihívásokat. Hans Vogel szerint50 a kisállamok egy „strukturális oksági láncolat" elszenvedői: a meglevő erőforrások csekély volta hiányt teremt, ez pedig magában hordozza a gazdasági és védelmi függés, a túlzott mértékű érzékenység vagy az elköteleződés veszélyét is. Hakan Wiberg51 és Alyson J. K. Bailes52 rámutatott arra is, hogy ez a biztonsági deficit nem kizárólag a katonai (kemény) biztonság oldaláról értelmezhető, inkább a biztonság egy tág koncepciójával kell dolgoznunk. Például: a sebezhetőség gazdasági oldalát vizsgálva a Nemzetközösség és a Világbank közös tanulmánya a biztonsági deficitet a külső veszélyeknek való kitettségben, az izolációban, a globális piacnak való kiszolgáltatottságban, a környezeti változásokra és katasztrófákra való érzékenységben, a szegénységben, valamint a limitált diverzifikációs és állami kapacitásokban véli felfedezni.53 A limitált erőforrások tehát limitált képességekben és lehetőségekben öltenek testet: a kisállamok számára nem (vagy csak korlátozott mértékben) adottak a hagyományos külpolitikai érdekérvényesítés eszközei, függetlenségük fenntartásának magasabb az ára. Éppen ezért feltételezhető, hogy az államok e csoportja a rájuk jellemző alternatív stratégiákat54 fog alkalmazni céljai eléréséhez. Milyen eszközrendszert használhatnak a kisállamok, milyen stratégiákat kövessenek? Hogyan válhat egy ilyen ország sikeressé, és hogyan akadályozhatja meg, hogy a nagyhatalmak prédájává váljon? Mindenekelőtt fel kell tennünk a kérdést: a limitált kapacitások tudatában szüksé- ges-e egyáltalán, hogy a kisállamoknak önálló külpolitikai stratégiájuk legyen? A definíciós sajátosságokból nem épp az a következtetés vonható le, hogy a szükséges emberi, anyagi stb. erőforrások hiányában ezek az entitások egyszerűen nem lesznek képesek egy mélyreható és részletes külpolitikai doktrínát megalkotni és végrehajtani? A kérdésfeltevés teljesen jogos, ugyanakkor a definíció következménye az is, hogy az e kategóriába tartozó államok az anarchikus nemzetközi rendszerben jelentős kihívásokkal és fenyegetésekkel szembesülnek, s ez a körülmény megnöveli a stratégiaalkotás szükségét és fontosságát.55 A kisállamok tudatos külpolitikai tervezésének megléte 154 Külügyi Szemle
