Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Szalai Máté: A kisállamok külpolitikai elemzésének módszertani alapjai
A kisállamok külpolitikai elemzésének módszertani alapjai domináns államok határoznak meg. E felfogás szerint tehát a nemzetközi politikai és gazdasági rendszer jellemzői, korlátái és fenyegetései szinte kizárólagos meghatározói egy kisállam külpolitikájának. • Belső állami intézmények, struktúrák és normák: a belpolitikai intézmények jelentős szerepét Miriam Fendius Elman két pontban foglalja össze. Egyrészt a belső intézményrendszer biztosítja az arénát egy ország társadalmi és gazdasági erőcsoportjainak küzdelmei számára, ezáltal befolyásolja őket; másrészről pedig közvetítik (és artikulálják) e csoportok érdekeit és az „államérdeket" egymás között.47 Éppen ezért, ezek vizsgálata nélkül nem érthetjük meg egy kisállam külpolitikáját. • Identitás és nemzeti érdekek: a szociálkonstruktivizmus általános megállapításait több kutató rendkívül hasznosíthatónak találta a kisállamok esetében is. A már idézett Calenzo-Muhindo-tanulmány szerint például a szubszaharai Afrikában sokkal inkább hasznosítható ez az elmélet, mint a neorealizmus. A konstruktivizmus alapvetései szerint a döntések meghozatalát az öndefiníció alapján született identitásnak és érdekeknek való megfelelés logikája mozgatja. A hagyományos elmélettel ellentétben, mely szerint a képességekből és erőforrásokból következik egy állam külpolitikai aktivitása, ezen elmélet hívei úgy vélik, e két elem közé beilleszthetők közvetítő változóként az identitás és bizonyos nemzeti érdekek is. A nemzetközi rendszer jellemzőiből - mint például a hatalommegosztásból és az anarchiából - nem következik egyértelműen egy állam viselkedése: azt a döntéshozók által felvett szerep, továbbá az adott helyzetben kijelölt és érzékelt érdekek szintén alakítják.48 A különböző tényezők fontosságának megítélése is alapvető kérdés az elemzés során; ezzel foglalkozik például Rosenau is.49 Természetesen minden elmélet más sorrendet állít föl: a realizmus a nemzetközi rendszerre, a kisállam földrajzi elhelyezkedésére helyezi a hangsúlyt; a liberalizmus (ezek mellett) a belső intézmények meghatározó mivoltára hívja föl a figyelmet; a konstruktivizmus pedig az identitásokat és a társadalmi normákat sorolja az élre. E tanulmány keretei között nem célom eldönteni ezt a vitát, csupán megjegyzem, hogy az előnyben részesített tényezők megválasztása egy esettanulmány során alapvető, hiszen kijelöli a kutatás irányát és adott esetben eredményét is: ha például a realizmusnak megfelelően a nemzetközi rendszer jelentőségét hangsúlyozzuk, akkor könnyebben juthatunk arra a következtetésre, hogy a kisállamok a realista elvárásoknak megfelelően fognak viselkedni a nemzetközi színtéren. Ez a kérdés átvezet következő témánkhoz, a kisállamok külpolitikai magatartásának elemzéséhez. 2014. ősz 153
