Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Szalai Máté: A kisállamok külpolitikai elemzésének módszertani alapjai
A kisállamok külpolitikai elemzésének módszertani alapjai Másodszor: úgy gondolom, hogy a kisállami tanulmányok alapkérdéseihez sokkal közelebb állnak a kvantitatív definíciók, hiszen azok fejezik ki a leginkább és a legkonkrétabban a vizsgálni kívánt korlátozottságot. Ezen túl viszont nagyon találónak érzem Gaetano Calenzo és Mughanda Muhindo kiegészítését, miszerint csak regionális összehasonlításban beszélhetünk kis méretről. Nem szeretnék azonban számszerű korlátokat szabni a kisállamiságnak, egyelőre csak azt az elvárást fogalmazom meg, hogy a különböző mérőszámok alapján a kisállam tulajdonságainak a vizsgált régió átlaga alatt kell lennie. Ennek ellenére mindenképpen elismerhető a kvalitatív definíciók létjogosultsága, de úgy gondolom, hogy azokhoz a small power kifejezés sokkal jobban illik. Az általam javasolt fogalmi keretben tehát kisállamnak, small state-nek tekinthető az az ország, mely regionális összehasonlításban korlátozott természeti, gazdasági, katonai, humán és területi erőforrással rendelkezik, kis hatalomnak (small power vagy weak state) pedig azt az államot nevezhetjük, amelyik a nemzetközi kapcsolataiban kevéssé tudja érvényesíteni érdekeit, rákényszeríteni akaratát másokra. A small state kifejezést tehát inkább az adottságokon, a small powert pedig a képességeken és a külpolitika eredményességén alapuló fogalomként kezeljük. E kereteket felhasználva a fő kérdések a következők: az erőforrások hiánya menynyiben határozza meg egy adott állam súlyát és hatalmát a nemzetközi kapcsolatok rendszerében? Mekkora átfedés és mekkora azonosság van a két csoport tagjai között? Egy ilyen megközelítésnek számos következménye van, ezek közül kiemelkedik a méret relativizálása. E koncepció elfogadásával azt állítjuk, hogy a kisállam abszolút értelemben nem létezik, csak egy adott régión, biztonsági rendszeren vagy országcsoporton belül beszélhetünk kisállamról. Ezt érdemes észben tartani az elmélet alkalmazása során. További lényeges jellemzője az általam használt koncepciónak a kisállami státusz változékony jellege. Ez két eredőre vezethető vissza: egyrészt a méretet a továbbiakban a regionális átlagokhoz mérem, így annak változása növelheti/csökkentheti az általunk vizsgált ország súlyát, méretét. Másrészt pedig az általam vizsgált államok jellemzői folyamatosan alakulnak/átalakulhatnak az idő múlásával: a népesség megnövekedhet, a gazdasági teljesítmény változhat, a katonai kapacitások pedig fejleszthetők. Ebből a szemszögből nézve tehát lehetséges, hogy egy adott régióban az 1970-es években kisállamnak tekintett ország a 2000-es évekre ezt a státuszát (legalábbis bizonyos változók szerint) „kinőhette". Ezért érdemes nemcsak a jelenben megvizsgálni az adatokat, hanem folyamatában is szemlélni a változásokat. Elemzésem következő lépése megvizsgálni a kisállamok külpolitikájának a meghatározóit. 2014. ősz 151
