Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Szalai Máté: A kisállamok külpolitikai elemzésének módszertani alapjai
A kisállamok külpolitikai elemzésének módszertani alapjai Szalui Máté A nemzetközi kapcsolatok tudományának egyik legfőbb tézise szerint minél bőségesebb erőforrással rendelkezik egy állam, annál nagyobb befolyása lesz a világpolitika alakítására. Ennek ellenére számos olyan országot hozhatunk fel példaként - legyen szó Szingapúrról, Katarról, a Vatikánról vagy éppen Luxemburgról -, amely első ránézésre megcáfolja ezt a posztulátumot. Ezek az aktorok átgondolt külpolitikai stratégiával, világos célrendszerrel és széles eszközkészlettel vívtak ki előkelő helyet, regionális és világszinten egyaránt - annak ellenére, hogy adottságaik nem jelöltek ki számukra meghatározó szerepet. A nemzetközi kapcsolatok tudománya (international relations, IR) ennek ellenére máig adós maradt a kisállamok (small states) lehetőségeinek és sikerességének átfogó leírásával és értelmezésével. A tudományág - kialakulásának körülményeiből, történetéből és jellegéből adódóan - ugyanis nagyobb hangsúlyt fektet a világpolitikát alakítani képes nagyhatalmak és a köztük lévő dinamika elemzésére, kisebb jelentőséget tulajdonítva a korlátozott erőforrásokkal rendelkező kisállamoknak. A fősodorba tartozó IR-elméletek szerint, ha egy ország csekély lélekszámmal, területtel, gazdasággal és katonai kapacitásokkal rendelkezik, abból egyenesen következik, hogy a nemzetközi rendszerre való befolyása alacsony mértékű, ezért az ilyen állam kevesebb figyelmet is érdemel. Ez az állítás azonban a globalizáció korában (legalábbis részben) megkérdőjeleződött. A 20. század második felében lezajlott folyamatoknak (dekolonizáció, az államok számának radikális növekedése, a technológiai fejlődés, az interdependenciák elmélyülése, a vesztfáliai államrendszer modernizálódása, stb.) köszönhetően a politikai hatalom és befolyásolási képesség már nem feltétlenül egy állam területének, lakosságának vagy gazdasági teljesítményének a függvénye. A nemzetközi kapcsolatok tudománya érzékelte ezeket a változásokat, és reagált is rájuk (lásd Joseph Nye soft power elméletét), így az 1990-es évektől a kutatók egyre nagyobb figyelmet szenteltek a kisállamoknak - többségük azonban nem lépett túl a kisállami lét gyengeségként való értelmezésén, a kiszolgáltatottság és a passzív külpolitika elvárásán alapuló diskurzuson. 2014. ősz 143
