Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NEMZETKÖZI JOG - Sulyok Gábor: Szövegezési zavarok és értelmezési nehézségek a védelmi felelősség leírásában
Szövegezési zavarok és értelmezési nehézségek E nehézségek egyike az első pillér kedvezményezettjeivel kapcsolatos: az államok elsődleges védelmi felelősségük ellátása során tett intézkedéseinek kedvezményezettjei a „lakosságaik". A „lakosság/populáció" módfelett problémás kifejezés, mely számos diszciplína - például a biológia, a szociológia és a jogtudomány - szótárában megtalálható. A társadalomtudományok a „lakosságot" többnyire empirikusan létező és közvetlenül megfigyelhető entitásként kezelik. Mindazonáltal a „lakosság" inkább elméleti konstrukciónak tűnik, mely a vizsgálódás tárgyának térben és időben való elhelyezésével biztosít lehetőséget a társadalmi megfigyelések rendszerbe foglalására és kiértékelésére.8 így a kifejezés még egyazon diszciplína keretei között is több értelmet hordozhat, és tartalma a kontextustól függően erősen változhat. Ezek a sajátosságok a nemzetközi jogban is megmutatkoznak, ahol a „lakosságra" tipikusan az „állam" egyik létfontosságú fogalmi elemeként és alkotórészeként tekintenek. Az államok jogairól és kötelezettségeiről szóló montevideói egyezmény például kimondja: „Az államnak mint a nemzetközi jog alanyának a következő jellemzőkkel kellene rendelkeznie: (a) állandó lakosság; (b) meghatározott terület; (c) kormányzat; és (d) képesség a más államokkal való kapcsolatok felvételére."9 Ha a „lakosságra" az állam egyik alkotórészeként tekintünk, a kifejezést egyes számban kell használni, hiszen egy államnak kizárólag egy lakossága lehet.10 Ez a lakosság - az általa benépesített területtel együtt - képezi a szuverenitás tárgyát, és egy adott időpontban az állam területén tartósan letelepedett minden személyt felölel - az állampolgárokat, a külföldieket és a hontalanokat is. E közösség létszámának és a létszám ingadozásának nincs jelentősége.11 Előfordul azonban, hogy a „lakosság" ennél szűkebb személyi kör, a teljes lakosság valamely részének leírására szolgál. Erre példák sokasága említhető: szűkebb értelemben a kifejezés egyaránt utalhat nomád lakosságra, kisebbségi lakosságra, őslakos és törzsi lakosságra, vagy megszállt területeken élő lakosságra. A záródokumentum kinyilvánítja, hogy az első pillér szerinti felelősségeket „[mjinden egyes állam" viseli. Ez a nyelvtani szerkezet az egyes szám használatát kívánja meg, és a mondat egésze ennek megfelelően nyert megfogalmazást. Ez a kontextus viszont szükségképpen ráirányítja a figyelmet a „lakosság" kifejezésre, mely a szövegben, érdekes módon, többes számban szerepel, azt sugallva, hogy egy államnak akár egynél több lakossága is lehet. Ez a megoldás nem kevesebb, mint négy különböző értelmezésnek enged teret az első pillér kedvezményezettjeit illetően. Mindenekelőtt nem zárható ki automatikusan a szövegezési hiba lehetősége. Bár a záródokumentum megalkotásáról nem könnyű pontos értesüléseket szerezni, már közismert tény, hogy a védelmi felelősségről szóló bekezdéseket csak kiélezett vita és számottevő felvizezés nyomán, az utolsó pillanatban sikerült végleges formába önteni. Nyilvánosságra került az is, hogy az általános egyetértés hiányát jelző zárójeleket a szervezet vezetése közvetlenül a csúcstalálkozó kezdete előtt egyszerűen törölte a 2014. ősz 129
