Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NEMZETKÖZI JOG - Sulyok Gábor: Szövegezési zavarok és értelmezési nehézségek a védelmi felelősség leírásában
Sulyok Gábor szövegből.12 Ilyen körülmények között a szövegezési hiba lehetősége, bármilyen szokatlannak is hat, korántsem zárható ki. Valószínűségét a hivatalos nyelvek között kimutatható diszkrepancia is megerősíteni látszik: például a „lakosságot" az angol és a francia változat többes számban, míg az orosz és a spanyol változat egyes számban használja.13 Ha a „lakosság" többes számú használata az érintett nyelveken, kiváltképp az angolban, tényleg nem volt szándékos, a kifejezést minden egyes állam teljes lakosságaként kell értelmezni. Ha azonban a „lakosság" többes számú használata szándékos volt, két alternatív értelmezés kínálkozik. Egy államban egynél több lakosság legfeljebb akkor képzelhető el, ha a teljes lakosság úgy osztható részekre, hogy ez a belső jogi és a nemzetközi jogi jogszerűség határain belül marad (például nem vezet a diszkrimináció tilalmának sérelméhez), és olyan részhalmazokat eredményez, melyek okkal nevezhetők „lakosságoknak". Ez a felosztás földrajzi vagy személyes tényezőkön alapulhat. Lehetséges tehát, hogy a „lakosság" többes számú használata az államok meghatározott közigazgatási vagy földrajzi egységeinek lakosságára, vagy az államok területén élő személyek meghatározott csoportjaira vagy közösségeire utal. E két alternatíva kritikájaként elmondható, hogy a lakosság ilyetén felosztása az államok tekintélyes hányadában kivitelezhetetlen, és összeegyeztethetetlen a védelmi felelősség egyetemes törekvéseivel. Ezzel elérkeztünk a negyedik értelmezéshez, mely lényegében az előzőekben vázolt három lehetőség ötvözete. Ismerve a védelmi felelősség célkitűzéseit, roppant meggyőzőnek tűnik a magyarázat, hogy a „lakosság" többes számú használata a nemzetközi közösség komplexitásának megragadására és a fogalom mindent átfogó jellegének biztosítására hivatott. Ily módon a „lakosságoknak" gyaníthatóan rendkívül tág értelmet kell tulajdonítani, mely magában foglalja a kifejezés összes jelentésrétegét - a teljes lakosságot és annak esetleges részhalmazait is. Leginkább ez az értelmezés segítené a védelmi felelősség gyakorlati megvalósítását a világ minden táján. Megjegyzendő, hogy a „lakosságot" jellemző állandóság különös dilemmával szembesít az állam területén ideiglenesen tartózkodó külföldi állampolgárok helyzetét illetően. Eltérően a tartósan letelepedett személyektől, ezek a külföldiek nem képezik a területi állam lakosságának részét, ám alkalmasint rászorulhatnak a tömeges atrocitások elleni hatékony védelemre. Ilyenkor, az elsődleges védelmi felelősség hordozójaként, az állampolgárság szerinti állam mozgástere és eszköztára - nyilvánvaló normatív korlátok következtében - erősen behatárolt. Függetlenül attól, hogy egy másik lakossághoz tartoznak, vajon ezek a személyek is igényt tarthatnak olyan elbánásra, mint a területi állam saját lakossága? Ésszerűen gondolkodva, a kérdésre kizárólag igenlő válasz adható. Határozott idejű tartózkodásuk során a külföldieknek nemcsak az állampolgárság szerinti állam, hanem a területi állam védelmét is a megfelelő módon élvezniük kell, az előbbi személyi főhatalmával és az utóbbi területi főhatalmával összhangban. Noha ez a megközelítés elismerten áttöri a „lakosság" szokásos értelmét, aligha található más 130 Külügyi Szemle
