Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - AMERIKAI DOKTRÍNA ÉS EGY RÉGI "ÚJ" ÁLLAM - J. Nagy László: Új állam születik: Algéria, 1962
J. Nagy László Tlemcenbe érkezése már valóságos diadalmenet volt. A városban tartózkodott több korábbi és akkori miniszter, s július 17-én odaérkezett a tapasztalt, nagy politikusi múlttal rendelkező Ferhát Abbász is. A tlemceni csoport, ahogyan elnevezték őket, nemcsak politikailag volt reprezentatív, hanem - s ez volt a döntő - katonailag is. A városban tartózkodtak a határ menti hadsereg vezetői mellett az 1., az 5. és a 6. vilaja parancsnokai is. A csoportot a vezetőjévé egyértelműen elfogadott Ben Bella július 20-án a CNRA többségének nyilvánította, és híveiből összeállította a politikai bizottságot, amely a két nappal később kiadott nyilatkozatában „feljogosítva érezte magát arra, hogy kezébe vegye az ország irányítását, az FLN és az ALN átalakítását, a párt megszervezését, az állam felépítését és a kongresszus összehívását az év végére".36 A Ben Hedda körül csoportosulok (Mohamed Budiaf, Krim Belkaszem stb.) a kabíliai Tizi-Uzuban szervezkedtek (innen az ő csoportjuk elnevezése), de őket csak a 3. és a 4. vilaja támogatta. Az utóbbi parancsnoka, miután fegyvereseivel Algírba vonult, még ki tudott kényszeríteni egy kompromisszumot a két csoport között augusztus 2-án: megegyeztek a CNRA összehívásában és a politikai bizottság ideiglenes voltában. Másnap viszont a fővárosba érkezett politikai bizottság már valóságos kormányként kezdett viselkedni, felelősöket bízott meg a társadalmi élet egyes területeinek megszervezésével, irányításával. Ez a lépés a GPRA megszűnését jelentette, amit az emberek közömbösen vettek tudomásul. Augusztus 14-én Bumedien is Algírba érkezett. A 3. és a 4. valaja azonban még ellenállt, nem akarta elfogadni a tlemceni csoport fennhatóságát. A súrlódások, verbális összecsapások előbb Algírban torkollottak fegyveres konfliktusba, majd szeptember elején kiterjedtek a fővárostól délre és keletre, az egész 4. vilaja területére. Az összecsapásoknak több mint ezer halálos áldozata lett. A kiábrándult algíriak az utcára vonultak, és a Barakat! (Elég volt!) jelszót skandálva a testvérharc beszüntetését követelték. Nemcsak Algériában, de az egész arab világban - s talán azon túl is - keserűséget és kiábrándulást váltottak ki a véres események: a több mint hét évig tartó háborút sikeresen vezető, a nemzetközi közvélemény nagy részének tiszteletét kiváltó FLN a szemük láttára hullott szét. Eddig egyetlen dolog tartotta össze: a nemzeti függetlenségért vívott fegyveres harc. Ebben - a módszereit tekintve - szakított a korábbi nemzeti pártokkal, amit akár forradalminak is nevezhetnénk. Abban azonban továbbra is a folytonosságot testesítette meg, hogy belső ellentéteit nem rendezte a háború alatt sem. Nem vitatott meg olyan fontos kérdéseket, hogy mit jelent az agrárreform, az iparosítás, milyen legyen a politikai rendszer, stb. Ám az, ahogyan a hatalom kérdése eldőlt, kétségeket hagyott afelől, hogy mindezeket a problémákat a független Algériában demokratikus módon fogják megvitatni. Az alkotmányozó nemzetgyűlési választásokat - többszöri halasztás után - még az ideiglenes végrehajtó hatalom írta ki és szervezte meg. A jelöltek listáját a politikai bizottság állította össze, és Ben Bella felügyelte. Olyan személyiségek nem kerültek a jelöltek közé, mint Ben Hedda, Ben Tobbál, Reda Malek, akik a kezdetektől részt 122 Külügyi Szemle
