Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - AMERIKAI DOKTRÍNA ÉS EGY RÉGI "ÚJ" ÁLLAM - J. Nagy László: Új állam születik: Algéria, 1962
Új állam születik biztonsággal állapítható meg: huszonötezren vesztették életüket, ebből tizenötezren a harcokban.31 Ez a veszteség csekélynek mondható. A kb. ugyanannyi ideig tartó indokínai háborúban kilencvenkétezren vesztették életüket a francia oldalon. Némely újságíró cinikusan meg is jegyezte, hogy a halálos kimenetelű közúti balesetek száma heti átlagban megközelítette vagy el is érte az Algériában elszenvedett francia veszteségekét. A háború azonban nagyon komoly népességmozgást idézett elő az északafrikai országban: a vidéki lakosságnak mintegy a fele, hárommillió ember kényszerült különböző okok miatt lakóhelyet változtatni. Ideszámítható még az a kétszázötvenezer algériai, aki a két szomszédos országba menekült, továbbá a közel egymillió európai, aki elhagyta Algériát. Nagyon jelentősek voltak az anyagi veszteségek is. Különösen nagy kár keletkezett az ipari növényekben: a gyapot-, a dohány-, a cukorrépa- és az alfafűtermés a harcok befejeztével 1954-hez viszonyítva 50-80%-kal csökkent. Az állatállomány fele elpusztult, s mintegy 25.000 km2 erdő leégett.32 A francia gazdaságra súlyos terheket rótt a háború, amelynek összköltségét 27-50 milliárd frankra teszik, attól függően, hogy csak a szigorúan vett katonai kiadásokat számítják vagy mindazokat a civil költségeket is, amelyek a háború viseléséhez elengedhetetlenek. Az említett összköltség az 1961-es bruttó hazai össztermék 10, illetve 18%-át tette ki. A több mint hét évig tartó konfliktus különösebben nem okozott zavarokat a francia gazdasági életben. Inflációs hatása - 1956-58-ban - volt, ám a De Gaulle hatalomra jutása után bevezetett reformok, valamint a Közös Piac lendületbe hozták a francia gazdaságot, amely egyre dinamikusabb növekedést produkált.33 Algériában azonban a súlyos gazdasági-társadalmi helyzet sem befolyásolta a szét- hullóban lévő FLN vezetőit: csoportokba szerveződve kíméletlen harcot folytattak a hatalomért. Ben Bella a függetlenség kikiáltásának napján nem otthon, hanem Kairóban tartózkodott, ahol Nasszer nyíltan kiállt mellette, „az algériai népi forradalmi akarat képviselőjének" nevezte, Ben Heddát pedig az imperialisták ügynökének tartott tunéziai elnökhöz, Habib Burgibához hasonlította. Ben Bella az egyiptomi fővárosban fordult szembe nyíltan a GPRA-val, július 6-án adott interjújában „a legsúlyosabb politikai tettnek" nevezte a vezérkar ellen hozott döntést és követelte annak visszavonását, valamint az Algériai Forradalom Nemzeti Tanácsának az újbóli összehívását és a június elején félbemaradt ülés folytatását.34 Ezt követően Marokkóba ment, és július 11- én Udzsánál átlépte a határt. A túloldalon a már egy hete ott tartózkodó határ menti hadsereg parancsnokai fogadták, élükön Bumediennel, és egy kormányfőnek kijáró díszegység. Szülőfalujában, a Tlemcen melletti Maguiában, labdarúgómezbe öltözött fiatalok fogadták. (Ben Bella fiatal korában kiváló futballista volt, és sokak szerint, ha nem politikusnak áll, első osztályú labdarúgó válhatott volna belőle. Imádta a magyar „aranycsapatot". Amikor később magyar delegációt fogadott, mindig szóba is hozta.)35 2014. ősz 121
