Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - AMERIKAI DOKTRÍNA ÉS EGY RÉGI "ÚJ" ÁLLAM - J. Nagy László: Új állam születik: Algéria, 1962
/. Nagy László 1962. március 19-én meghatározott feltételek mellett?", a szavazók közel száz százaléka (99,7%) igennel felelt. Az elutasítók száma mindössze 16.000 volt. Két nappal később Párizs elismerte az új államot, ahová 6-án már meg is érkezett a nagykövet, a Debré- kormány iparügyi minisztere, Jean-Marcel Jeanneney. Legfontosabb feladatként azt kapta, hogy ügyeljen az eviani egyezmények pontos betartására, segítse a hatalmuk elvesztése miatt lesújtott európaiak „lélektani alkalmazkodását". Az instrukciók között szerepelt az is, hogy az új állam külpolitikai tevékenységében „akadályozza a szovjet blokk felé történő orientációt". A meghirdetett el nem kötelezettség politikája sem volt a legmegfelelőbb Franciaország számára, de „van egy pozitív oldala: a szovjet blokkba történő betagozódás elutasítása, amit az FLN-nek az Algériai Kommunista Párt irányába történő magatartása bizonyít".29 A GPRA, Ben Heddával az élen, július 3-án érkezett Algírba. Az ünneplő algériaiak ekkor szembesültek először a felszabadító háború vezetői közötti megosztottsággal: Ben Bella és Mohamed Kíder nem volt ott a prefektúra erkélyéről integető miniszterek között. Mohamed Uel Hadzs ezredesnek, a 3. vilaja parancsnokának javaslatára a GPRA hivatalosan július 5-én proklamálta az ország függetlenségét, és tartotta meg az ünnepséget Szidi Fredzsnél. A dátum- és helyszínválasztás szimbolikus jelentőségű volt: 132 évvel korábban azon a napon és ott léptek Algéria földjére az első francia katonák. Az ünneplést azonban beárnyékolta egy tragikus esemény, valóságos dráma, amely Oránban történt. Július 5-én dél körül a központba, az európai negyedbe érkező algériaiak tömegébe lőttek. Máig sem derült ki, hogy ki vagy kik. A kitört pánikban az algériaiak az európaiakra támadtak, a két közösség között valóságos háború robbant ki, amelybe a francia katonaság nem avatkozott bele. Estefelé a lövöldözés és az utcai atrocitások (lincselés) alábbhagytak. Az FLN néhány napon belül helyreállította a rendet, több algériai lövöldözőt letartóztatott, néhányukat elítélték és ki is végezték. A konfliktusnak közel száz halálos áldozata volt, a sebesültek száma pedig megközelítette a kétszázat.30 Harc a hatalomért, az FLN széthullása 1962 nyarán nem csupán az új állam társadalmi-politikai rendszerének a megteremtése volt napirenden, de az elszenvedett emberi és anyagi veszteségek miatt az ország újjáépítése is. Az algériai halálos áldozatok számát illetően szakmai vita - s nem „számháború" - folyik. A leginkább elfogadott, több történész által is képviselt álláspont szerint összesen (a harcokban elesettek, merényletek áldozatai stb.) kétszázötven-háromszázezerre tehető a halottak és száz-százhúszezerre a sebesült algériaiak száma. A franciák vesztesége a statisztikáik pontossága következtében szinte teljes 120 Külügyi Szemle
