Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - AMERIKAI DOKTRÍNA ÉS EGY RÉGI "ÚJ" ÁLLAM - J. Nagy László: Új állam születik: Algéria, 1962
Új állam születik lett volna lehetősége, ha írásos megbízással rendelkezik, s ezt Ben Hedda szóvá is tette. Ben Bella a védelmébe vette Zbirit, amit viszont Ben Hedda úgy értelmezett, mint a kormányszolidaritás megbontását. Ekkor Ben Bella elvesztette a türelmét, és nyomda- festéket nem tűrő, obszcén jelzőkkel illette a GPRA elnökét. A jelenlévők két részre szakadtak: egyesek a széthúzást szító Ben Bellát bírálták, támadták durva, személyeskedő hangnemben, mások pedig ugyanígy a GPRA-t, főként pedig annak elnökét. Voltak, akik döbbenetükben szinte megnémultak. Arra gondoltak - amint azt az egyik jelenlévő írta -, hogy az Algériai Forradalom Nemzeti Tanácsa a legnehezebb időszakban, a legszörnyűbb megpróbáltatások közepette is egységet és szilárdságot tudott fenntartani, ám a mostani méltatlan vita az egész felszabadító háború nemes ügyét rendítette meg, s ez annál is inkább drámai volt, mert a függetlenség előestéjén történt.26 A vita elfajulását tapasztalva Ben Hedda és több minisztertársa éjfél után elhagyta az üléstermet, sőt Tripolit is, és Tuniszba ment. A súlyos incidensről a diplomaták és rajtuk keresztül a kormányuk azonnal tudomást szerzett. Pierre Sébilleau, Franciaország líbiai nagykövete már másnap, június 6-án reális beszámolót küldött Párizsba az ülésről, az FLN-ről, amely „megosztottabb, mint valaha is volt". A két szembenálló vezető közül Ben Heddát tartotta kiszámítha- tóbbnak, realistábbnak, a tényeket tisztelőnek. Ben Bellát pedig, akit Gamal Abden- Nasszerhoz hasonlított, olyan személyiségnek, akinek nacionalizmusa, szocializmusa legalább annyira virulens, mint amennyire érzelmi, s „annak a törekvésnek felel meg, amelyet kifejlődni látunk az egész arab világban".27 A sajtó találgatásain túl a közvélemény akkor szembesült először azzal, hogy valami probléma van az FLN vezetésében, amikor Mohamed Kíder, a felszabadító háború veteránja június 22-én nyilvánosan bejelentette, hogy lemond a GPRA-ban viselt miniszteri posztjáról. Június 29-én publikussá vált, hogy nemcsak a GPRA-ban, de a felszabadító háború egész vezetésében súlyos a megosztottság. Az e napon mondott rádióbeszédében az ideiglenes kormány feje megerősítette az eviani egyezmények betartását, végrehajtását és azt, hogy az alkotmányozó nemzetgyűlés megválasztásáig a nemzeti szuverenitás letéteményese a GPRA. Másnap pedig nyilatkozatban tudatta, hogy Bumedient és helyetteseit - akik „bűnös tevékenységet folytattak" - elmozdította tisztségükből, és megtiltotta, hogy bármilyen tőlük származó utasításnak, parancsnak bárki is engedelmeskedjék.28 Ben Hedda ezzel súlyos hibát követett el, nem mérte fel reálisan az erőviszonyokat. Egy szilárd, nagy hagyományokkal, erős gyökerekkel rendelkező demokráciában elérhette volna a megfelelő hatást, de az alacsonyabb szintű (pontosabban: egészen más) politikai kultúrával rendelkező országban - ráadásul hatalomváltás közepette - intézkedése pusztába kiáltott szó maradt, s csak tovább élezte a feszültséget, a személyi torzsalkodást a hatalomért folytatott harcban. Az önrendelkezésről szóló népszavazást július 1-jén tartották. Arra a kérdésre, hogy „Kívánja-e, hogy Algéria Franciaországgal együttműködő független állam legyen, az 2014. ősz 119
