Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)

2014 / 3. szám - AMERIKAI DOKTRÍNA ÉS EGY RÉGI "ÚJ" ÁLLAM - J. Nagy László: Új állam születik: Algéria, 1962

J. Nagy László

Az egyezményt mindkét fél saját sikereként mutatta be, egyáltalán nem alaptalanul: kompromisszumok révén ugyan, de mindegyikük elérte a célját. De Gaulle a következőképpen értékelte a szerződéseket:

Minden benn van, amit akartunk, hogy benne legyen. A jelenre nézve ez a tűzszünet, a jövőre nézve pedig a francia nép által Algériának megadott, majd később az algériai nép által megszavazott függetlenséget jelenti, gazdasági és pénzügyi téren szoros társulást Franciaország és Algéria között, elmélyült kulturális és technikai együttműködést, mindkét nép számára különleges előjogokat a másik ország területén, teljes és pontos garanciát a francia közösség azon tagjainak, akik ott akarnak maradni, különleges jogokat a szaharai olajkutatásainkhoz és kitermelésükhöz, nukleáris és űrkísérleteink folytatását a sivatagban, a mersz-el-kebiri támaszpont és [a] haderőink számára biztosított különböző repülőterek birtoklását legkevesebb tizenöt évig, és hadseregünk Algériában történő állomásoztatását ott, ahol azt szükségesnek ítéljük.10

Ben Hedda pedig így értékelte az eviani konferencia eredményeit:

Ezeknek az egyezményeknek a tartalma megfelel a Forradalom számtalanszor megerősített elveinek:

1) Algéria területi integritása jelenlegi határain belül, amely kizár minden nyílt vagy burkolt kísérletet arra, hogy az északi részben megosszák, és ugyancsak kizárja azt, hogy a Szaharát leválasszák országunkról.

2) Algéria függetlensége: az algériai állam rendelkezni fog a szuverenitás minden attribútumával, lesz nemzetvédelme és diplomáciája, saját irányvonala belügyében és nemzetközi színtéren.

3) Az algériai nép egysége elismerést nyert. Franciaország lemondott a különböző közösségek elegyéből alakult Algéria koncepciójáról. Az arabiszlám kultúrájú, a függetlenségért vívott harcban eggyé forrt algériai nép nemzeti jellegét végre elismerték.

4) A GPRA-nak mint egyedüli tárgyalópartnernek s az algériai nép hiteles képviselőjének a tényleges elismerése elkerülhetetlenné vált.11

Természetesen az egyezmények annyit érnek, amennyit megvalósítanak belőlük, ez pedig attól függött, hogy az algériai politikai erők - elsősorban és főként az FLN - hogyan értékelték azokat. A GPRA - ahogyan az már a tárgyalások folyamán is látszott - nem rendelkezett kellő autoritással az FLN-ben, s főleg nem az ALN-ben.

112

Külügyi Szemle