Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - AMERIKAI DOKTRÍNA ÉS EGY RÉGI "ÚJ" ÁLLAM - J. Nagy László: Új állam születik: Algéria, 1962
Új állam születik Béke és félelem - az átmeneti időszak Az egész világon örömmel és megkönnyebbüléssel fogadták a megegyezés hírét. Százával özönlöttek az üdvözlő táviratok a GPRA-hoz. A Szovjetunióé, amelyet Nyikita Hruscsov írt alá, tartalmazta az ideiglenes kormány de jure elismerését és a diplomáciai kapcsolatok létesítésére vonatkozó javaslatot. Ezért a francia kormány tiltakozott, és hazarendelte a nagykövetét Moszkvából. John Kennedy csak gratulált az egyezmény megkötéséhez, de az elismeréssel még várt. A magyar kormány április 7-én küldött jegyzéket a GPRA-nak, amelyben azt de jure és de facto is elismerte.12 (A döntést azonban a Franciaországgal kibontakozó esetleges bonyodalmak elkerülése végett csak az ősz folyamán hozták nyilvánosságra.) Diplomáciai kapcsolatot létesítettünk, s nagykövetünk az év végén érkezett meg Algírba. De Gaulle április 8-ra írta ki a megegyezésről döntő népszavazást. A franciáknak a következő kérdésre kellett válaszolniuk: „Támogatja-e a köztársasági elnök törvény- tervezetét és azokat az Algériával kapcsolatos intézkedéseit, amelyek az 1962. március 19-i kormánynyilatkozatokon alapulnak?" Az urnákhoz járulók óriási többsége, 90%-a - amint az várható volt - igennel felelt. A köztársasági elnök, miután elfogadta Michel Debré miniszterelnök lemondását, április 14-én Georges Pompidou-t bízta meg a kormányalakítással. Ezzel is jelezte, hogy az algériai problémát lezártnak tekinti, s az ország külpolitikájában új, elsősorban Európára koncentráló orientáció fog érvényesülni. Algériában viszont - s ezt túlzás nélkül mondhatjuk - elszabadult a pokol. Az OAS addig soha nem látott pusztításba kezdett. A „végső harcra" szólította fel az európaiakat. Az első ún. felkelési fészket Bab el Ouedban tervezte kialakítani. Algír 60.000 lakosú városnegyedében szerény egzisztenciájú emberek, főleg bérmunkások éltek, európaiak és algériaiak vegyesen. A városnegyed a felszabadító háború kirobbanása előtt „vörös övezetnek" számított, ahol a baloldalnak - a szocialistáknak és a kommunistáknak együttesen - erős szavazóbázisa volt. A felkelés kibontakozása után azonban nagyon gyorsan a Francia Algéria hívei kerekedtek felül. Később pedig az OAS tett szert befolyásra. Az európaiak többségéről sem itt, sem máshol az országban nem lehet azt mondani, hogy teljes mértékben azonosult volna az ultrák terrorista módszereivel, azonban nem bízott sem az FLN-ben, sem a francia kormányban. Nem hitte el, hogy léte, érdekei garantálva lesznek a független Algériában. Inkább eltűrte, elszenvedte, s végső soron elfogadta az OAS befolyását, „védelmét". A demokrácia hiánya a gyarmati Algériában, majd a háború „leblokkolta" a nemzeti tudatát, nem tudott túllépni a korábbi birodalom meghatározta nacionalizmuson. Ahhoz a Franciaországhoz ragaszkodott, amely már nem létezett, a háború utolsó éveiben gyökeres átalakuláson ment át, vállalva az európai integrációból adódó kontinentális, illetve a globális konkurenciát. S ebben a világban az algériai európaiak közössége a maga paternalista mentalitásával archaizmusnak tűnt. 2014. ősz 113
