Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NEMZETKÖZI BIZTONSÁG - Szálkai Kinga: Nonproliferáció garanciák nélkül? A közép-ázsiai atomfegyvermentes övezet kiegészítő jegyzőkönyvének kérdése
Szálkai Kinga A negatív biztonsági garanciák jelentősége Az ENSZ Közgyűlése 1975-ben1 határozta meg az atomfegyvermentes övezetek kialakításához szükséges alapelveket, 1999-ben pedig kibővítette ezt a listát.2 A Leszerelési Bizottság szerint az atomfegyvermentes övezetek létrehozásának és fenntartásának legfontosabb pillérei közé tartoznak az atomhatalmakra vonatkozó kitételek. Az ENSZ ajánlása kimondja, hogy a nukleáris fegyverekkel rendelkező nagyhatalmaknak tiszteletben kell tartaniuk az atomfegyvermentes övezetek államainak elkötelezettségét, illetve aláírásukkal és ratifikációjukkal elfogadott jegyzőkönyv formájában kell kifejezniük, hogy elkötelezettek az övezet státuszának fenntartása iránt, valamint nem használnak nukleáris fegyvereket a zóna államai ellen, még fenyegetés formájában sem.3 Az atomhatalmi garanciákat tartalmazó jegyzőkönyvek az atomfegyvermentes övezetet létrehozó szerződések fontos részét képezik: egyértelműen rögzítik bennük a nagyhatalmaknak az adott régióval kapcsolatos kötelezettségeit, jogait és felelősségét.4 A négy korábbi regionális atomfegyvermentes övezet közül a tlatelolcói szerződéssel 1967-ben létrehozott latin-amerikai zóna rendelkezik ratifikált, negatív biztonsági garanciákat tartalmazó kiegészítő jegyzőkönyvvel. E kiegészítő jegyzőkönyv három fontos kötelezettséget ró az atomhatalmakra: az övezet tiszteletben tartásának és az övezet státuszát megsértő cselekményektől való távolmaradásnak a kötelezettségét, illetve az övezeten belül a nukleáris fegyverek alkalmazásának és a velük való fenyegetésnek a tilalmát.5 A rarotongai szerződéssel 1985-ben létrejött dél-csendes-óceáni, a bangkoki megállapodást követően, 1995-ben kialakult délkelet-ázsiai, illetve az 1996-ban Pelindabában aláírt egyezmény után megvalósult afrikai atomfegyvermentes övezet6 viszont nem kapta meg az atomhatalmak negatív biztonsági garanciáját - mégpedig annak ellenére, hogy mindhárom szerződésnek szerves részét képezi az azt megfogalmazó csatolt jegyzőkönyv. A rarotongai szerződés negatív biztonsági garanciáit tartalmazó jegyzőkönyvet minden atomhatalom aláírta, az Amerikai Egyesült Államok ratifikációja azonban még nem történt meg, Washington ugyanis kijelentette, hogy (bár a gyakorlatban a viselkedése megfelel a jegyzőkönyv előírásainak) semmiféle korlátozást nem fogad el a térségen áthaladó hadihajóira és repülőgépeire vonatkozóan.7 A dél-csendes- óceáni atomfegyvermentes övezet kérdése 2011-ben került ismét az Egyesült Államok Szenátusa elé, s az Obama-kormány elkötelezett a jegyzőkönyv ratifikálása mellett. Délkelet-Ázsia esetében egyetlen nagyhatalom sem írta alá a negatív biztonsági garanciákat,8 ami arra vezethető vissza, hogy a zónában nagy kiterjedésű nemzetközi vízfelületek találhatóak. A jegyzőkönyv elfogadása akadályt emelne a nukleáris fegyverekkel felszerelt vízi járművek áthaladása elé ezeken a területeken. A pelindabai szerződés negatív biztonsági garanciákat tartalmazó jegyzőkönyvét - a rarotongaihoz hasonlóan - mind az öt atomhatalom aláírta,9 és az Amerikai Egyesült 28 Külügyi Szemle
