Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - A NÉMET GAZDASÁG KETTŐS KÖTŐDÉSE - Kőrösi István: Kettős kötődés: Németország gazdasági helyzete, szerepe az európai integrációban és Közép-Európában, az 1990-2013-as időszakban
Körösi István Az állami költségvetési bevételek 1990-ben az Egyesült Államokban a GDP 31,1 százalékát, Japánban 33,4 százalékát érték el. A vizsgált időszak rendkívül sok költségvetési programjának végeredménye mégis az, hogy jelenleg az USA a 23 évvel ezelőttinél jóval magasabb állami kiadási arányt produkál (a költségvetési kiadások a GDP 34,7 százalékát teszik ki). Japánban ez az arány 1990-ben még jóval elmaradt az Egyesült Államokétól, 2000 óta azonban tetemesen meghaladja azt, és a GDP-hez mérten 2013- ban 39,1 százalékot ért el. így az állami kiadások terén Japán nemcsak utolérte az USA-t, hanem jóval nagyobb arányú költségvetést valósít meg, ezáltal a visszafogott állami költekezés képe mára a múlté. A japán állami költségvetés kifejezetten expanzív, de az elmúlt 15 évben ezzel sem sikerült összességében kielégítő növekedést generálnia, az adósságállomány viszont rekordmagasságba szökött: 2013-ban meghaladta az éves GDP 240 százalékát, amivel Japáné a legeladósodottabb európai államokét is jelentősen meghaladja. Az 1990-2013 közötti költségvetési tendenciák eredményét értékelve megállapítható, hogy az állami kiadások/GDP arány az EU15-ökben, az EU27-ekben és az összes nagy tagországban magasabb 2013-ban, mint 1990-ben volt. Az adósságállomány adatai nemzetközi összehasonlításban a fejlett országokra vonatkozóan 1990-2013 között rendre az adósságállomány/GDP arány nagymérvű megugrásának tendenciáját mutatták, 2008-2010 között pedig különösen drámaian tovább romlott a helyzet. Németország bruttó adósságállománya 1990-ben - csak a nyugati tartományokat számítva - a GDP 41,3 százalékát tette ki; az egyesített Németországé 1995-ben 55,6 százalékot ért el, s a következő tíz évben is folyamatosan emelkedett. 2000 óta nem sikerül betartania a 60 százalékos maastrichti küszöbértéket, az adósság szintje folyamatosan a fölött van. 2004 után kedvező költségvetési folyamatokat sikerült beindítani Németországban, így 2008-ig mérséklődött a bruttó adósságállománynak a GDP-hez viszonyított aránya. Az adósságállomány/GDP arány a 2009-es válság nyomán ismét nagyarányú romlást mutatott, s 2013-ban csaknem kétszerese lett az 1990. évinek: 79,6 százalékot tett ki. így az elmúlt 23 év összesített tendenciája igen negatív. A fejlett országok többségében még ennél is jóval kedvezőtlenebb a helyzet. 2013-ban csak Finnország, Luxemburg és Ausztria van Németországnál jobb helyzetben az adósságállományt tekintve. 1990 és 2010 között valamennyi európai uniós ország felhalmozott adósságállománya megnőtt. Az Amerikai Egyesült Államok adósságállománya 1990-ben és az 1990-es évtized elején még magasabb, 2000-ben viszont alacsonyabb volt Németországénál. A 2008-as válság óta az USA adósságállományának mértéke folyamatosan nagyobb a németnél, és 2013-ban már 104,7 százalékot tett ki. Japán eladósodása az elmúlt 23 évben drámai mértékben növekedett: 1990-ben a GDP 68,4 százalékát tette ki, az ezredfordulón már 142,1 százalékot ért el, és 2013-ra 243,4 százalékra ugrott. A jólét egyik fontos, jól mérhető mutatója az egy főre jutó magánfogyasztás színvonalának alakulása. Az EU15-ök átlagát 100-nak véve, 1990-ben Németország nyugati tartományaiban az egy főre jutó magánfogyasztási kiadások 18 százalékkal haladták 40 Külügyi Szemle
