Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - A NÉMET GAZDASÁG KETTŐS KÖTŐDÉSE - Kőrösi István: Kettős kötődés: Németország gazdasági helyzete, szerepe az európai integrációban és Közép-Európában, az 1990-2013-as időszakban
Kettős kötődés meg a közösségi átlagot. 1995-ben egész Németországban ez a költség még 10,3 százalékkal, 2000-ben azonban már csak 3,2 százalékkal volt magasabb az átlagnál. A 2000-2013-as időszakban pedig az egy főre jutó magánfogyasztás Németországban magasabb ütemben nőtt, mint az EU15-ök átlaga: 2013-ban az utóbbinak 110,1 százalékát érte el. 2013-ban ugyanakkor az egy főre jutó brit fogyasztás magasabb volt a német- országinál: az EU15-ök átlagának 113,5 százaléka. A francia fogyasztás is átlag feletti volt, az olasz viszont lényegesen elmaradt az átlagtól. Az Egyesült Államokban a magánfogyasztás egy főre vetítve 1990-ben az EU15-ök átlagának 154,4 százaléka volt, 2013-ban pedig 157,0 százaléka. Az USA a belső és külső eladósodása ellenére nemcsak fenntartotta, de növelte is a belföldi fogyasztását, importja révén egyre inkább a saját termelése fölötti színvonalon fogyaszt. Japánban a fogyasztás 1990-ben és 2010-ben is egyaránt az EU15-átlaga körül alakult, 2013-ban 3,9 százalékkal volt annál magasabb. A munkanélküliség neuralgikus válságprobléma az egész világgazdaságban. Németországban nemzetközi összehasonlításban és történelmi dimenzióban tekintve is folyamatosan kedvezőbb a helyzet, mint az EU átlagában, illetve a fejlett országokban. 1990-ben Németország nyugati felében 4,8 százalék volt a munkanélküliségi ráta. A német újraegyesítés alapvetően új helyzetet teremtett: a keletnémet gazdaság jó részének leépülése miatt ott 17 százalék fölé szökött a munkanélküliség, és az elmúlt 23 évben átlagosan több mint a kétszerese maradt a nyugati tartományokénak. Németország nemzetközi pozícióját értékelve az ország munkanélküliségének átlagát hasonlítjuk össze a versenytársaiéval, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a keletnémet foglalkoztatási helyzet folyamatosan súlyos tehertételként jelentkezik az egész német gazdaságban és annak finanszírozásában. A keletnémet munkanélküliség a nagymérvű belső migráció egyik fő oka. A probléma nem kezelhető önmagában a munkahelyteremtés általános ösztönzésével, mert a munkaerő iránti kereslet és kínálat szerkezete igen eltérő, a rendelkezésre álló humán erőforrás állapota (képzettségi szerkezet) nem megfelelő. A 2008 őszén kirobbant pénzügyi válság nyomán mindenütt romlott a foglalkoztatási arány. E téren ma mind az EU átlagában, illetve Németországban, mind pedig az Egyesült Államokban és Japánban lényegesen rosszabb helyzetet találunk, mint a vizsgált időszak kezdetén. Németországban az újraegyesítés utáni években, 1995- ig 8,0 százalékra nőtt a munkanélküliségi ráta, a keletnémet tartományokban ennek több mint kétszeresére. A 2000-2010-es évtized közepén jóval 10 százalék feletti volt a munkanélküliség, 2005-ben országos átlagban 10,7 százalékot tett ki. A 2008-2009-es válságban átmenetileg súlyos gondokkal kellett megküzdeni, de a válság után, 2013-ra sikerült a munkanélküliséget az EU-átlagnak kevesebb mint a felére csökkenteni, így az jelenleg 5,4 százalékot tesz ki. A munkanélküliek száma 3 millió alá csökkent. Ezt az eredményt döntően aktív munkaerő-piaci intézkedésekkel, a részmunkaidős és az atipikus munkavállalás kiterjesztésével érték el. A foglalkoztatás javításának fő forrása, hogy a munkát egyre több emberre osztják el. 2014. tavasz 41
