Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - TÍZ ÉVE AZ EU-BAN - Marján Attila: A magyar EU-tagság első évtizedének néhány kiválasztott szempont alapján történő értékelése
Marján Attila A 2007 és 2013 közötti költségvetési keret Magyarország számára a 2007-ben indult uniós költségvetési időszakban a „kohéziós boríték" összege elérte a 25 milliárd eurót (2011-es árakon). Ez a fejlesztési támogatások terén nyolcszoros mennyiségű forrásbővülést jelentett a 2004 és 2006 közötti periódushoz képest. Hazánk hét régiójából hat tartozott a „konvergencia" célkitűzései alá. A Közép-Magyarország régió a phasing-in átmeneti rendszerbe került a második célkitűzés alatt, azonban 2013-ig e központi régióban is érdemi források álltak rendelkezésre. Tagságunk első éveinek tapasztalatait felhasználva 2007-től már tizenhárom operatív program (OP) révén osztottuk el a forrásokat, közülük hét regionális és hat nemzeti szintű program volt. A két legnagyobb kiadású operatív program a közlekedési, valamint a „környezet és energia" volt, ezek 7,3 milliárd, illetve 4,9 milliárd eurós kerettel gazdálkodtak. A hangsúly tehát 2007 és 2013 között továbbra is az infrastruktúra-fejlesztésen volt hazánkban, a legtöbb új tagállamhoz hasonlóan. A közpénzből finanszírozott beruházások terén Magyarországnak jutott az egyik legmagasabb arányú uniós támogatás. Az Európai Bizottság kimutatásai szerint 2010 és 2012 között az uniós támogatások a hazai közkiadások 88% százalékát tették ki, ennél magasabb arányt (91 százalékot) csak Szlovákia ért el. Ha az uniós forrásokhoz a nemzeti önrészt is hozzászámítjuk, akkor a 2009 és 2011 közötti időszakban Magyar- országon a közberuházások 97 százalékát is elérték az uniós támogatások. Másrészt, sajnos, az is elmondható, hogy a forrásfelhasználás csak az időszak második felében kezdett felfutni, az első években viszonylag alacsony volt a forráslehívások száma. Ez egyszerre magyarázható a bizonyos területeken megmutatkozó hazai koncepcionális hiányosságokkal, valamint a támogatások folyósításának sajátosságaival. A mezőgazdasági politika keretében is komoly források álltak rendelkezésünkre. Az Európai Bizottság kimutatásai szerint évente kb. 1-1,5 milliárd eurónak megfelelő agrártámogatásban részesültünk, így a kohéziós források mellett a második legnagyobb uniós transzfert továbbra is ezek a támogatások jelentik. 2009 óta a hazánkba érkező nettó uniós transzfer elérte (sőt, a legtöbb esetben meghaladta) a bruttó nemzeti jövedelmünk 3 százalékát. Ezen a téren 2011 kiemelkedő évnek számított: a magyar GNI 4,66 százalékát elérő nettó forrásmennyiséggel valameny- nyi tagállam közül Magyarország volt a legkedvezőbb helyzetben az uniós költségvetés szempontjából. 2012-ben is a kohéziós politika jelentette a legnagyobb bevételi forrást (2,4 milliárd euró), míg az agrártámogatásaink összértéke 1,6 milliárd euró volt. Az uniós költségvetésbe történt 2012-es magyar befizetések 0,9 milliárd euróra rúgtak. A nettó költségvetési egyenleg 3,3 milliárd euró volt abban az évben, ami a bruttó nemzeti jövedelem 3,59 százaléka. Ennél kedvezőbb nettó egyenleggel csak Észtország (4,84 százalék), Litvánia (4,82 százalék) és Lettország (4,29 százalék) rendelkezett. 188 Külügyi Szemle
