Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - A NÉMET GAZDASÁG KETTŐS KÖTŐDÉSE - Kőrösi István: Kettős kötődés: Németország gazdasági helyzete, szerepe az európai integrációban és Közép-Európában, az 1990-2013-as időszakban
Körösi István az 1990-es évtized nagy részét a német visszaesés jellemezte, a 2000-2013-as időszakban azonban lassú, minimális növekedés következett be. Ausztria az egy főre jutó GDP szempontjából az 1990-es évek óta folyamatosan megelőzi Németországot, és stabilan tartja az előnyét. Az USA egy főre jutó GDP-je 1990-ben 32,8 százalékkal haladta meg az EU15-ök átlagát, 2013-ban már 41,5 százalékkal. Japán pozíciója viszont az 1990-es évek közepe óta folyamatosan romlik, s 2008 óta már az EU15-ök átlaga alatt van: 2013-ban annak a 97,6 százalékát érte el. (3. táblázat) A német gazdasági fejlődésnek hosszú távon is az egyik vitathatatlanul legkedvezőbb tényezője a relatív árstabilitás biztosítása, az infláció tartósan alacsony üteme. Az infláció leszorítása és alacsony szinten tartása már kezdettől fogva a német gazdaság- politika alappillérei között szerepelt, az erhardi célok, azaz a mágikus háromszög (majd négyszög) legelső elemeként. Érdemes rámutatni az elmúlt negyedszázad kapcsán is, hogy Németországban csaknem folyamatosan alacsonyabb volt az infláció, mint fő versenytársainál, s ez, az azokénál lassúbb termelési költségnövekedést eredményezve, javította a német gazdaság exportjának versenyképességét. Az olcsóbb importárakból a fogyasztók is jelentősen profitáltak. 1990 és 2013 között a fogyasztói áremelkedés Németországban mindig jelentősen az EU15-ök átlaga alatt maradt. Nemzetközi összehasonlításban a fejlett országok közül csak Svájc és Japán produkált időnként a németnél alacsonyabb fogyasztói áremelkedést, sőt előfordult e két országban a fogyasztói árszínvonal csökkenése is. Érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt 23 évben sikerült leszorítani a németnél korábban jóval magasabb francia inflációt. A francia monetáris politika, érzékelve a német monetáris politika sikerét és kedvező gazdasági hatásait, igyekezett csatlakozni a német stabilitásorientált irányvonalhoz, sőt a maastrichti kritériumokat is közös német-francia egyetértéssel fogadták el. A francia fogyasztói áremelkedés 1990-1995-ben a német- országinál is alacsonyabb volt, az elmúlt 18 évben azonban valamivel magasabb. Az euróövezethez való csatlakozás érdekében Olaszország is leszorította az inflációt, s a fontot megőrző Nagy-Britanniában is lassú volt az áremelkedés. Az amerikai egyesült államokbeli infláció általában magasabb az EU15-ök átlagánál, sőt az EU28-akénál is. A gazdasági növekedés, a strukturális fejlődés, a modernizáció és a versenyképesség javítása szempontjából egyaránt kulcskérdés a beruházások, különösen a gép- és berendezésberuházások alakulása. Az állótőke-beruházások alakulása az EU, az USA és Japán összehasonlításában az 1990-2013-as időszakban érdekes fejlődési tendenciákat mutat. Az EU15-ökben 1990-ben a GDP 22,0 százalékát fordították bruttó állótőkeképzésre, 2000-ben 20,5 százalékot, 2013-ban 17,0 százalékot. Németország az 1990-es években valamivel az EU15-ök átlaga fölött valósított meg állótőke-beruházásokat, a 2000-2013-as időszakban viszont elmaradt attól, holott a keletnémet tartományokban a nagyarányú beruházások jórészt szövetségi forrásokból folytatódtak. Németország nyugati felében 38 Külügyi Szemle
