Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - A NÉMET GAZDASÁG KETTŐS KÖTŐDÉSE - Kőrösi István: Kettős kötődés: Németország gazdasági helyzete, szerepe az európai integrációban és Közép-Európában, az 1990-2013-as időszakban
Kettős kötődés 1990-ben a GDP 21,3 százalékát fordították állótőkeképzésre, 1995-ben Németország egészében 21,9 százalékot. Az egyötöd feletti beruházási ráta az újraegyesítés nyomán megnőtt beruházások következménye volt. 2000-2005 között érezhetően visszaesett az állótőke-beruházások rátája: a GDP 21,5 százalékáról 17,4 százalékára. Ugyancsak visszaestek a beruházások a 2008-2009-es válságban is. A válság után a beruházások fellendülését újabb visszaesés követte. 2013-ban a beruházások a GDP 17,2 százalékát tették ki. Németországhoz viszonyítva Franciaország és Olaszország az 1990-2013-as időszakban magasabb arányú állótőke-beruházásokat valósított meg, Nagy-Britannia viszont jóval elmaradt a német aránytól. Nagy-Britanniának az elmúlt 23 éves átlag- eredménye nem érte el az EU15-ök átlagát sem. Az új EU-tagországokban az állótőke-beruházások rátája magasabb, mint az EU15-ökben, így ez tükröződött az EU27-ek átlagában is, de viszonylag kis súlyuk miatt csupán elhanyagolható mértékben. Az Amerikai Egyesült Államok állótőke-képzési rátája az elmúlt 23 évben összességében elmaradt az EU15-ök és az EU27-ek átlagától. Az 1990-es évek második felében viszonylag hosszú és jelentős ütemű növekedési periódus alakult ki, majd a 2001-ben kibontakozott válság hatására csökkentek a beruházások. Az állótőkeképzés a 2000. évi 20 százalékról a 2008-2009-es válságban 15,6 százalékra esett vissza. 2013-ban 19,1 százalékot tett ki, amivel az USA az európai versenytársait megelőzte. Japán az Európai Uniónál és főleg az Egyesült Államoknál hagyományosan jóval nagyobb mértékű beruházási tevékenységet folytat, különösen a gép- és berendezésberuházások terén. Igaz volt ez az elmúlt 23 évben is, de az 1990. évi 32,1 százalékos - nemzetközileg kiemelkedő - állótőkeképzési ráta tendenciaszerűen csökkent: 2000-re 25,2 százalékra, 2009-re 21,0 százalékra. Azt követően minimálisan újra emelkedett, és 2013-ban 21,6 százalékot ért el. Az állam gazdasági szerepvállalásának fontos aggregált mutatói: a költségvetési bevételek és a kiadások arányának alakulása a GDP-hez viszonyítva. Nemzetközi összehasonlításban az országok igen eltérő fiskális politikát folytattak az elmúlt 23 évben, és időszakonként is változó tendenciák mutatkoztak. Németország nyugati felében az 1980-as évekbeli (1982-1989 közötti) költségvetés-szanálás következtében 1990-ben a költségvetés bevételei a GDP 41,0 százalékát, kiadásai pedig 39,6 százalékát tették ki. Az újraegyesítés nyomán a költségvetés terhei rendkívül megnőttek. A keletnémet tartományok szanálásának költségei 1991-1993 között a német költségvetésben évente 162-194 milliárd márkával, majd utána is közel évi 200 milliárd márkával, azaz 90-100 milliárd eurónyi összeggel szerepeltek. 1995-ben a költségvetési bevételek a GDP 44,6 százalékát, kiadásai 44,7 százalékát tették ki. 2000-re az elvonások aránya a GDP 46,0 százalékára nőtt. Franciaország és Ausztria ennél is nagyobb, viszont Nagy-Britannia és Olaszország ennél kisebb elvonást alkalmazott. Németország költségvetési kiadásai 2000-re meghaladták az EU15-ök, sőt az EU27-ek átlagát is. A 2004-2008 közötti pénzügyi stabilizáció eredményeként 2008-ra a költségvetési kiadások arányát sikerült a GDP 40,9 százalékára leszorítani, amivel Németország alacsonyabb arányt ért el, mint a másik három említett ország. 2014. tavasz 39
