Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Jeszenszky Géza: Magyarország a brit gondolkodásban és külpolitikában, 1848-tól 1945-ig
Jeszenszky Géza Lengyelország megtámadása és így az újabb világháború megindulása után sem Horthy, sem az angolok előtt továbbra is tekintéllyel bíró Bethlen István, sem Teleki Pál nem hitt Németország győzelmében, és természetesen nem is kívánta azt. Magyar- országnak a két szomszédja által felosztott lengyeleket segítő lépéseit az angolok is értékelték. A Nyugat-Európa megtámadásakor a brit kormány élére került Churchill személyesen rokonszenvezett Magyarországgal.74 Teleki azonban pont ekkoriban, Franciaország veresége nyomán ejtette el egy Londonban működő emigráns magyar kormány létrehozására irányuló tervét.75 Nem azért, mintha már nem bízott volna Anglia győzelmében, hanem mivel reálisan felmérte egy tartós német megszállás várható következményeit, és talán azért is, mivel nem látta elég biztosnak saját elismerését. 1940. július 13-án az angol kormány a Benes emigráns elnök vezette csehszlovák bizottságot elismerte egy önálló csehszlovák államalakulat reprezentatív szerveként. Amikor Barcza György magyar követ e lépés ellen tiltakozott, angol részről arról biztosították őt, hogy e lépés nem jelenti az 1938 előtti határok között fennálló csehszlovák állam elismerését. Ez is arra utal, hogy akkor még volt alternatíva: ha megvalósult volna az új budapesti angol követ, a magyarokkal - elődjével ellentétben - határozottan rokonszenvező Owen O'Malley által is erőteljesen támogatott terv az emigráns magyar kormányról, akkor a németeket lelkesen támogató szlovákokkal és románokkal szemben Magyarország a háború után megtarthatta volna visszakapott területeit. A háború alatt viszont emberéletben igen nagy árat fizetett volna ezért. Ugyanakkor Benes mindent elkövetett azért, hogy Magyarországot minél feketébb színben lássák Londonban. Aknamunkáját sajnos az angliai emigrációban élő Károlyi Mihály is támogatta, és gátolta a későbbi magyar kiugrási kísérleteket. A második bécsi döntést Anglia - annak körülményei miatt - már nem fogadta el. Churchill az Alsóházban ugyan kijelentette: Sohasem szerettem azt a módszert, ahogy Magyarországgal bántak a háború után. Mióta ez a háború kitört, mi sohasem ragaszkodtunk ahhoz az elvhez, hogy ne lehetne a különböző államok területi felépítését megváltoztatni. Ugyanakkor mi nem szándékozunk semmilyen, a háború folyamán történt területi változást elismerni, hacsak ez nem a kérdéses felek önkéntes megállapodásán és jóakaratán alapul.76 Lord Halifax külügyminiszter a bolgár-román határváltozást elfogadta, mivel az „kölcsönös megegyezésen" alapult, míg Eszak-Erdély visszacsatolása a tengelyhatalmak diktátumának volt az eredménye. De Halifax is hangsúlyozta, hogy „ebben a házban mindnyájan azt reméljük, hogy a háború után olyan általános rendezés valósul meg, amelyik az igazságosságon és méltányosságon fog alapulni, és így remélhetőleg tartósnak bizonyul."77 A brit külügyminisztérium ezzel egyidejűleg közölte Barcza György követtel, hogy „Nagy-Britannia nem tud olyan területi változásokat elismerni, 164 Külügyi Szemle
