Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Jeszenszky Géza: Magyarország a brit gondolkodásban és külpolitikában, 1848-tól 1945-ig
Magyarország a brit gondolkodásban Az angol külpolitika akkori legfontosabb műhelye, a Royal Institute of International Affairs (Chatham House) igazgatója, Arnold Toynbee 1937 májusában Budapesten megerősítette azon meggyőződését, hogy indokolt és szükséges Magyarország határainak békés megegyezés útján történő megváltoztatása. Intézetének égisze alatt jelent meg az ezt alapos történeti, politikai és statisztikai érvekkel alátámasztó könyv C. A. Macartney tollából.68 Noha 1939-re az Angol-Magyar Társaság tagjainak létszáma csaknem elérte a háromszázat,69 Neville Chamberlain miniszterelnök - a békét a német igények méltányolásával megőrizni próbáló politikája, az „appeasement" következtében - a magyaroktól revíziós törekvéseik tekintetében türelmet kért.70 Ausztria Hitler által történt bekebelezése, az Anschluss után egy rövid időre Nagy-Britannia számára Magyar- ország felértékelődött, mint egy olyan ország, amelynek a függetlenségét ugyancsak veszélyezteti a náci Németország, de a területi kérdésekben nem lehetett áthidalni a Magyarország és a kisantant álláspontja közti különbséget. A külügyminisztérium illetékesei, így Sir Orme Sargent, a Közép-Európát felügyelő helyettes államtitkár megállapította: „Vannak más országok, ahol a brit érdekek feltétlenül sokkal fontosabbak, [...] elsősorban Görögország, s talán Románia is. Éppen ezért ne engedjük magunkat rábeszélni arra, hogy pénzünket és energiáinkat olyan országok megmentésére fecséreljük, mint Magyarország, ahol a játszma már eldőlt."71 Nem is nyújtott Anglia érdemben sem gazdasági, sem politikai támogatást Magyarországnak a német befolyás visszaszorítására. Az 1938. szeptember 29-i müncheni szerződés következményének tekintett első bécsi döntést azonban Nagy-Britannia elfogadta; Neville Chamberlain miniszterelnök, illetve külügyminisztere, Edward Wood Halifax egyaránt ilyen értelemben nyilatkozott az angol Alsóházban. (Csáky István magyar külügyminiszter elmulasztotta, hogy írásban is kérje ennek megerősítését.)72 Hitler prágai bevonulása, Csehszlovákia szétverése gyökeres fordulatot hozott a brit külpolitikában: már csak az számított, hogy egy ország Németország mellett vagy ellene foglal állást. Kárpátalja magyar bekebelezését is azért fogadta London ellenvetés nélkül, mert annak révén e stratégiailag fontos terület nem került a náci bábállammá vált Szlovákiával együtt német fennhatóság alá. Magyarország jövőjét mintegy felvázolta a békéltetési politika és Chamberlain heves bírálója, Winston Churchill, amikor 1939 júliusában fogadta a magyar ellenzéki kisgazdapárt vezetőjét, Eckhardt Tibort és Auer Pál diplomatát. A körülbelül egyórás beszélgetés közben kijelentette: Vegyék tudomásul, ha ezúttal is kitartanak függetlenségük mellett, ha ellenállnak a német nyomásnak és háború esetén igyekeznek Lengyelországgal és az Önökkel szomszédos kis nemzetekkel együtt megakadályozni, hogy a németek elárasszák Közép- és Kelet-Európát, Magyarország revíziós igényei bőkezűen fognak kielégítést nyerni. Ha arra kerül a sor, emlékeztessenek erre a kijelentésemre. Ha Magyarország megint a németek oldalán harcolna, ne csodálkozzanak, ha a legrosszabb vár Önökre.73 2014. nyár 163
