Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Jeszenszky Géza: Magyarország a brit gondolkodásban és külpolitikában, 1848-tól 1945-ig
Jeszenszky Géza Elliot kapitány szónoklatai valós érveket tartalmaztak. Többen szóltak a magyarok részéről az angol állampolgárok, köztük hadifoglyok iránt a világháború alatt tanúsított rendkívül barátságos magatartásról, mások szerint Ausztria akaratuk ellenére sodorta be a magyarokat a konfliktusba. Lord Sydenham „példátlan ostobaságnak" nevezte a trianoni szerződést, mert a korábbi közép-európai gazdasági stabilitást bontotta meg, és ezért „a határok kiigazítása elkerülhetetlenül szükséges".46 A nagy többség azonban nem kívánta bolygatni a határokat, s csak az új status quón belül kívánt Magyarország számára elviselhető viszonyokat teremteni. Monarchikus államformája és magyar rokonságú dinasztiája ellenére a brit kormány tevékenyen fellépett Károly királynak a magyar trón visszaszerzésére irányuló két kísérlete ellen - ugyanakkor az ezért háborút indítani készülő Edvard Benes cseh külügyminisztert visszaparancsolta. Tevőlegesen támogatta Magyarország (és Ausztria) felvételét a Nemzetek Szövetségébe, majd - a kisantant ellenvetéseit leszerelve - a két állam számára 1924-ben, 250 millió aranykorona értékben nyújtott népszövetségi szanálási kölcsön megítélését, amit Magyarország a gazdasága helyreállításához kapott. Ennek egy részét London hitelezte. Az ugyancsak 1924-ben létrehozott Magyar Nemzeti Bank devizakészletéhez a Bank of England négymillió font kölcsönnel járult hozzá, és a következő években is szoros maradt a kapcsolat a két jegybank között.47 Inkább Magyarországon, semmint Angliában keltett nagy figyelmet, amikor 1927. június 21-én az akkor legnagyobb példányszámú angol napilap, a Daily Mail tulajdonosa, Lord Sidney Harold Harmsworth Rothermere (mellesleg a világháború alatt a Monarchia felosztására irányuló propagandában vezető szerepet játszó Lord Northcliffe öcs- cse és sajtóbirodalmának örököse), „akit elbűvölt Stefánia Hohenlohe osztrák hercegnő bája, és meghatottak a szétdarabolt Magyarországról szóló panaszai",48 „Magyarország helye a nap alatt" címmel megjelent cikkében a trianoni határok módosítását javasolta. Javaslata szerint a határ menti, döntően magyarlakta területek visszacsatolásával mintegy kétmillió magyar kerülne vissza az anyaországhoz. Míg a magyar társadalom lelkesedése határtalan volt, és rövid idő alatt egy és negyed millióan írták alá „a nemes lordhoz" intézett köszönőlevelet, a brit kormány kifejezetten időszerűtlennek, Közép-Európa kívánatos nyugalma szempontjából károsnak minősítette az akciót.49 Ugyanakkor az angol korrektség, de még inkább az európai francia hegemónia ellen- súlyozása diktálta, hogy több kisebb jelentőségű ügyben a brit kormány Magyarország mellé állt. 1926-ban Sir Austen Chamberlain külügyminiszter közbenjárásával sikerült elsimítani a frankhamisítási botrányt. Két évvel később a szentgotthárdi fegyverszállítási ügy során ismét Chamberlain nyújtott támogatást Magyarországnak.50 Az 1933-as hirtenbergi fegyverszállítás esetében Sir John Simon külügyminiszter lépett fel támo- gatóan Magyarország érdekében. Az 1934-es marseille-i királygyilkosság ügyében Magyarországgal szemben felmerült vádak elsimításában Anthony Eden, népszövetségi fődelegátus nyújtott diplomáciai segítséget. 160 Külügyi Szemle
